Idősebbek lettünk egy évvel, 2016 van és Szeretettel Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! :)
Ebből az időből nem sok mindenre emlékszem. Csupán a két műtétemre és arra, hogy örökké sietnünk kellett.
Azt tudni kell, polió vírus a nagy mozgató idegeket öli meg. Tehát, az agy hiába adja ki a parancsot, nincs ami végrehajtsa a parancsot, mert nincs nagy mozgatóideg. Az életben maradt mozgatóidegek, át tudnak venni kis rész feladatokat, de nem tudják az összes elpusztult mozgatóideg szerepét átvenni. Ezért ilyen-olyan mértékű a bénulás is. Akiknek súlyos légzésbénulásuk volt, Ők "vastüdőben" éltek, rövidebb-hosszabb ideig, voltak Akik életük végéig. :(
Korrigációs műtétekre azért volt szükség, mert a nem használt izmok olyan nagyon összehúzódtak, hogy azt már csak műtéttel lehetett korrigálni. Nekem, két ilyen korrigáló műtétem volt 6 éves korom előtt. Így az alább látható járógéppel tanítottak járni engem is.
Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Feljebb említettem, hogy örökké siettünk, sietettek bennünket, nem volt időnk. Tényleg nem volt időnk, nagyon sok volt a teendő amit naponta el kellett végezniük velünk. Ugye volt a napi fürdés, WC- többször naponta, fésülködés, fogmosás, stb. A napi ötszöri étkezés, ezeket senki nem tudta egyedül csinálni, ehhez mindenkinek kellett segítség. A fennmaradó időben torna, torna, torna..... ezt sem tudtuk magunk csinálni, ezt is a gyógytornászok tornásztattak bennünket.Aztán az "ingeráram", az számomra a szörnyűség volt. Nagyon nem szerettem, túl nagy áramot adtak rá. sokszor égetett. Ennek az "ősi" gépnek a mai megfelelője a TENS gép.
A kép illusztráció- ezt képzeljék el egy nagyon vékony kislányon.
Mindig szeretetel foglalkoztak velünk!!!
Ezek közben a szellemünkről is igyekeztek gondoskodni sok-sok zenét hallgattunk, diákat vetítettek nekünk, udvarra kiveittek napozni, levegőzni bennünket, ovónők, ovóbácsik jártak hozzánk.
Ne gondolják, hogy a bajok, problémák ellenére, itt nem vidám, kacagó gyerekek éltek együtt, az őket ellátó és nyugondtan állíthatom, hogy ezeket a gyerekeket szerető felnőttekkel. :)
Hogy mennyire nem új keletű a polió vírus erre legyen itt egy egyiptomi ábrázolás olyan személyről aki gyermekbénulást élt túl (i.e. 1403–1365)
Ebből az időből nem sok mindenre emlékszem. Csupán a két műtétemre és arra, hogy örökké sietnünk kellett.
Azt tudni kell, polió vírus a nagy mozgató idegeket öli meg. Tehát, az agy hiába adja ki a parancsot, nincs ami végrehajtsa a parancsot, mert nincs nagy mozgatóideg. Az életben maradt mozgatóidegek, át tudnak venni kis rész feladatokat, de nem tudják az összes elpusztult mozgatóideg szerepét átvenni. Ezért ilyen-olyan mértékű a bénulás is. Akiknek súlyos légzésbénulásuk volt, Ők "vastüdőben" éltek, rövidebb-hosszabb ideig, voltak Akik életük végéig. :(
Korrigációs műtétekre azért volt szükség, mert a nem használt izmok olyan nagyon összehúzódtak, hogy azt már csak műtéttel lehetett korrigálni. Nekem, két ilyen korrigáló műtétem volt 6 éves korom előtt. Így az alább látható járógéppel tanítottak járni engem is.
Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Feljebb említettem, hogy örökké siettünk, sietettek bennünket, nem volt időnk. Tényleg nem volt időnk, nagyon sok volt a teendő amit naponta el kellett végezniük velünk. Ugye volt a napi fürdés, WC- többször naponta, fésülködés, fogmosás, stb. A napi ötszöri étkezés, ezeket senki nem tudta egyedül csinálni, ehhez mindenkinek kellett segítség. A fennmaradó időben torna, torna, torna..... ezt sem tudtuk magunk csinálni, ezt is a gyógytornászok tornásztattak bennünket.Aztán az "ingeráram", az számomra a szörnyűség volt. Nagyon nem szerettem, túl nagy áramot adtak rá. sokszor égetett. Ennek az "ősi" gépnek a mai megfelelője a TENS gép.
A kép illusztráció- ezt képzeljék el egy nagyon vékony kislányon.
Mindig szeretetel foglalkoztak velünk!!!
Ezek közben a szellemünkről is igyekeztek gondoskodni sok-sok zenét hallgattunk, diákat vetítettek nekünk, udvarra kiveittek napozni, levegőzni bennünket, ovónők, ovóbácsik jártak hozzánk.
Ne gondolják, hogy a bajok, problémák ellenére, itt nem vidám, kacagó gyerekek éltek együtt, az őket ellátó és nyugondtan állíthatom, hogy ezeket a gyerekeket szerető felnőttekkel. :)
Hogy mennyire nem új keletű a polió vírus erre legyen itt egy egyiptomi ábrázolás olyan személyről aki gyermekbénulást élt túl (i.e. 1403–1365)
Én a szeretetről szeretnék néhány gondolatot írni. 9 hónapos koromban a Heine-Medin kór engem deréktól lefelé bénított meg. Az egyik lábamat még sikerült megmenteni. Azóta voltam kórházban 5 éves koromig. Egyetlen goromba szóra nem emlékszem, amit hozzám intéztek volna. Mindig kedvesen, szeretettel türelemmel foglalkoztak velünk. Engem a Papp Zoltán főorvos például "Cicuskám"-nak hívott és szinte ma is hallom a hangját! Ez nagyon fontos volt nekem, mert szinte nem is éltem a családommal együtt. Nagyon ritkán engedtek haza és a steril környezetből kikerülve otthon mindig összeszedtem valami betegséget, így néhány nap után újra visszakerültem.
VálaszTörlésTehát a családot a számomra a kórház jelentette!