Az idei évemet nem kívánom senkinek a világon. Annyi veszteség ért ebben az évben, hogy elmondani is sok. Kezdődött márciusban, itt hagyott jó barátom, lovagtársam, egy hónap múlva Anyám, szeptemberben a Nagynéném és most Zsolt.
Veszelovszki Zsoltot nem tudom mióta ismerem, úgy tűnik mindig ismertem, mások is így vannak ezzel. Ő (volt) az Oroszlánkirály, így becéztük haja miatt. Mi - én és Zsolt - nem tegeztük egymást, nem tudni miért, így alakult. Kezdetben én vettem át a postájukat. Később Soma "pótanyja" voltam, hogyha menniük kellett.... Tőle kaptam az első számítógépemet egy 286-ost, 3.1-es windows-zal működött - de, az még hagyta az embert dolgozni.Addig csak fényképen láttam számítógépet míg Zsolt nem hozta a 286-ost és azt mondja, holnap azzal dolgozom. Kérdezem Zsoltot: - Jól van? Azt mondja Ő jól, de úgy látja én nem annyira. Jól látta, mert tényleg elképzelhetetlennek tartottam, hogy én azzal a géppel dolgozom. De, Zsolt elmagyarázta, hogy egy átlag intelligenciájú ember ezt meg tudja tanulni. Rám néz és azt mondja, akkor Önnek ez nem lehet probléma. Hittem neki és jól tettem! Nem mondom, hogy nem szenvedtem azon az éjszakán, de másnap dolgoztam a 286-oson. Igen a Porttal feküdtünk a Porttal keltünk akkoriban..... de, szerettük, átvettük az Oroszlánkirály lelkesedését.
Akkoriban, nem volt szállítószolgálat, mindig Zsolttal mentem Budapestre reggel és délután-este jöttünk haza. "Tekerni" is szoktunk együtt főleg Óbarok felé. Ez a "tekerés" úgy nézett ki, hogy Ő az én 8 km/óra sebességemmel "tekert" mellettem és közben megbeszéltük a magunk és a világ dolgait. Nem voltunk az utóbbi időben napi kapcsolatban, de bármikor találkoztunk, ott folytattuk ahol legutóbb abbahagytuk. Legutóbb az út szélén futottunk össze, én mentem, Ő jött, ott beszélgettünk vagy két órát....
Elvesztettünk valakit aki biztos volt, mint a Zsoltár.......
Veszelovszki Zsoltot nem tudom mióta ismerem, úgy tűnik mindig ismertem, mások is így vannak ezzel. Ő (volt) az Oroszlánkirály, így becéztük haja miatt. Mi - én és Zsolt - nem tegeztük egymást, nem tudni miért, így alakult. Kezdetben én vettem át a postájukat. Később Soma "pótanyja" voltam, hogyha menniük kellett.... Tőle kaptam az első számítógépemet egy 286-ost, 3.1-es windows-zal működött - de, az még hagyta az embert dolgozni.Addig csak fényképen láttam számítógépet míg Zsolt nem hozta a 286-ost és azt mondja, holnap azzal dolgozom. Kérdezem Zsoltot: - Jól van? Azt mondja Ő jól, de úgy látja én nem annyira. Jól látta, mert tényleg elképzelhetetlennek tartottam, hogy én azzal a géppel dolgozom. De, Zsolt elmagyarázta, hogy egy átlag intelligenciájú ember ezt meg tudja tanulni. Rám néz és azt mondja, akkor Önnek ez nem lehet probléma. Hittem neki és jól tettem! Nem mondom, hogy nem szenvedtem azon az éjszakán, de másnap dolgoztam a 286-oson. Igen a Porttal feküdtünk a Porttal keltünk akkoriban..... de, szerettük, átvettük az Oroszlánkirály lelkesedését.
Akkoriban, nem volt szállítószolgálat, mindig Zsolttal mentem Budapestre reggel és délután-este jöttünk haza. "Tekerni" is szoktunk együtt főleg Óbarok felé. Ez a "tekerés" úgy nézett ki, hogy Ő az én 8 km/óra sebességemmel "tekert" mellettem és közben megbeszéltük a magunk és a világ dolgait. Nem voltunk az utóbbi időben napi kapcsolatban, de bármikor találkoztunk, ott folytattuk ahol legutóbb abbahagytuk. Legutóbb az út szélén futottunk össze, én mentem, Ő jött, ott beszélgettünk vagy két órát....
Elvesztettünk valakit aki biztos volt, mint a Zsoltár.......
