Anyám teniszt néz - szerette nagyon, főleg Nadalt.
Én a konyhában készítem elő a kávézást, mert hamarosan jönnek haza a "gyerekek".
Amikor, ismerős lépteket hallok és már hallom a köszönést is:
- Sziasztok! Megyünk a Marsra..... - jön be tovább Tamás a közlekedő folyósón. Megáll a radiátornál, a cipőjét papucsra cseréli és megy tovább a fürdőszobába kezet mosni.
Anyám, már a fürdőszoba ajtóban és kérdezi:
- Hova megyünk Apuskám?
- A Marsra - válaszolja a Fiam. - Önkénteseket keresnek az első Mars expedícióhoz.
Anyám gondolkodás nélkül:
- Neharagudj Apuskám, én nem mehetek! Nekem itthon kell maradni a Nénjével, meg ellátni a macskát és a tyúkokat....
- Igazad van Mama, Nénjéről majd'nem elfelejtkeztem....mondja Tamás.
Már én is a folyosón állok, Anyám hátra néz és azt kérdezi:
- Erzsike, Te mész..... ?
- Van választási lehetőségem? - válaszolom.
Mindenki a konyha felé tart. Menet közben megkérdezem:
- Apuskám, mi hajtja azt a rakétát?
Tamás azt mondja: - Azt még nem tudom, de megnézem mindjárt.
Én:- Hát nem kerozin az biztos, meg nem atom. :)
Tamás: - Hát ez biztos....
Én: - Gyakorlatilag nem is tudok olyan anyagról, ami kibírna ilyen hosszú utat.
Tamás: - Biztosan van valami, csak még nem hozták nyilvánosságra.
Én: - Az elég gáz lesz úgy menni azt sem tudjuk mikor robban fel, ég le.
Tamás: - Nem ég az le....
Én: Apuskám, mit csinálunk az úton három hónapon át?
Tamás: Zenét hallgatunk, filmet nézünk, tanulunk...
Én: - Nekem azt a zenét kell hallgatnom, amit Te hallgatsz, mert akkor hamar megőrülök. :)))
Tamás: - Nem, majd mindenki fülhallgatóval hallgatja...
Én: - Hála Istennek! :)
Én: - Apuskám, hogy fürdünk ott?
Tamás: - Hogy, hogy? Nem tudom, még sosem voltam ott. :)
Ekkor, érkezett haza Veronika is a munkából. :)
Én: - Veronika, megyünk ám a Marsra. :) Előttünk már kávé, Veronika is magához veszi a kávéját. Tamás veszi át a szót:
- A Mama nem jön, csak mi megyünk hárman. :)
Veronika, racionálisabb mint én és rákérdez:
- Apuskám, mit fogunk enni út közben?
Tamás: - Hát azt amit az űrhajósok, olyan zacskós ennivalót.
Én: - Három hónapig azt esszük?
Tamás: - Nem lesz más azt kell ennünk.
Veronika: - Mit iszunk ott?
Én: - Biztosan, külön hordozórakéta hozza a vizünket. :)
Tamás: - Azt biztosan nem!
Veronika: - Akkor, mit iszunk?
Tamás: - Hát.... olyan tisztított vizet iszunk....
Én és Veronika: - Mit, miiit.... azt akarod mondani, hogy .....
Tamás: - Igen, azt.
Veronika: - Akkor, én nem megyek! Én ugyan nem iszom meg a ....
Én: - Én sem, én sok mindent bevállalok, de ezt nem! Soha nem!!!
Tamás: - Most komolyan? Ezért, nem jöttök?
Veronika, én: - Mi így nem megyünk az biztos! :)
Tamás: Na, Ti sem viszitek előre az emberiség ügyét az már biztos. :))))
Tegnap, mint minden nap hív Tamás - a Fiam - telefonon. Ilyenkor számolunk be a nap eseményeiről, tőmondatokban, nincs szócséplés!
Én kezdem a beszámolót és nem gondoltam át rendesen.
- Ica felbontotta a nyulat, amit Attila hozott - mondom én, meggondolatlanul. :(
Mire Tamás: - Hát, ez most nagyon hiányzott nekem, hogy megtudjam mit csináltatok a szegény nyúllal. :(
Húúúú.... akkor jutott eszembe a Nyuszó, a fiam nyula. :(
Javamra csak azt lehet írni, hogy én a Nyuszóra, soha nem gondoltam nyúlként. "Ő" egy törpe nyúl volt, aki nem volt törpe.
A Nyuszót minden év tavaszán el kellett vinni az állatorvoshoz egy oltást kapott, hogyha a fülét megcsípi a szúnyog, ne pusztuljon el.
Felhívtam a Bertóti doktort - bemutatkoztam és rám ismert ♥ - elmondom mit szeretnék. Éppen volt egy olyan injekció, így eltette a Nyuszónak. Munka után vitte a Fiam oltásra.
Macska ketrecbe tette itthon, aztán vitte Bicskére, megkapta az oltást a Nyuszó és jöttek haza.... Már a járdáról mondja a Fiam, ez a szegény nyúl elpusztult...?
Anyám, azt mondja: - A fene eszi a kis rafináltat csak megjátssza magát.
De, látjuk hogy a nyúl mozdulatlanul fekszik.
Míg oda voltak az oltáson, készítettem a ketrecbe friss, finom sárgarépát. Beérnek a bejárati ajtón és valóban olyan a Nyuszó, mint "aki" nem él, de levegőt azért vesz.
Fiamnak mondom: - Hamar tedd be a ketrecébe, ott a sárgarépa, attól feléled. :) Hamar a helyére rakta Tamás a nyulat, és láss csodát egy szempillantás alatt feléledt a sárgarépa látványától és a rágcsálásától.
Ezután még 2 évig velünk volt, szeretgettük!
Bocsáss meg Tamáskám! ♥
Olvasgatok és látom, hogy nagyon sok embernek van "tele a hócipője, puttonya" kinek hogy tetszik. Nekem is!
Éppen hétfőn írtam erről és most lám, én is benne ülök nyakig. Ezt hívja úgy a magyar nyelv, nagyon találóan, hogy a "hóhér akasztása".
Kérem tisztelettel nyári depresszióm van. Nem nagy öröm, főleg nem nagy dicsőség, de van. :(
Honnan jöttem rá? Csütörtökön elromlott az egyik konnektorom. Mindent ami fontos, arról működtetek. Most mi a fenét csináljak? Felhívom a Fiamat, elmondom mi történt.
Tamás mondja: - Ne idegeskedj kicsikém, szólok Lajoskának, megy és megcsinálja.
Pár perc múlva hív Tamás: - Lajoska, pont ma nem ért rá. De, azt dugd oda, amazt amoda.
Neki álltam ezt oda dugni, amazt meg amoda dugni. Nem panaszképpen mondom, de kerekesszélből ezt ide-oda dugni dolog, nem nagyon egyszerű ....
Min veszem észre magam? Hangosan szidom magamat.... igen...
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Másnak ez 2 perc, te meg már 10 perce azon gondolkodsz, hogy húzd ki azt a dugót és dugd be amoda. Már Anyám is megmondta - ebben sem tévedett - hiába van a "torony eszed" és csúnya sem vagy, nem fognak tolongani hogy feleségül vegyenek......
Idáig jutottam, amikor otthagytam az egészet, úgy ahogy van és kimentem a konyhába, csokit enni.... amikor nagyon nem bírom az életet akkor csokit eszem. :))
Babarczy Esztertől tudjuk, hogy a depressziós ember önmagán üti a legnagyonn sebeket......
Összeszedtem magamat nagyon és pár perc alatt végeztem az elsőre, lehetetlennek látszó művelettel. De, a rossz gondolataim megmaradtak és most citrom- és narancsolajos zsebkendőt szagolgatok....
Innen látszik, hogy a jól idomított "robot" is néha elromlik - egy barátnőm mondta ezt egyszer rám.
Vannak dolgok, amikkel én nem vagyok elnéző, megértő. Ilyen ez a kedélyjavítók szedése. Gyakorlatilag, minden "idegszerrel" kapcsolatban, erős fenntartásaim vannak!
Elkerülhetetlen pl.: epilepsziában szenvedőknek és sok más ilyen és hasonló betegségben szenvedőknek, de Ők meg nem Xanaxot szednek.
Rengeteg fiatal nő, férfi szedi ezt a Xanax nevű agyrombolót csak azért, mert nincs mindig jó kedve.
Mindig jó kedve, csak egy robotnak van!
Van viszont egy mondás, amit én a hozzám legközelebb álló barátomtól tanultam: " Minden nap egy új remény" ♥
Igen, ezt tudatosítani kell magunkban, hogy ma ilyen, de holnap már jobb lehet csak. :)
Aztán van egy csodaszer is, ami mindenféle mellékhatások nélkül segít a gyászon, depresszión, rosszkedven, stresszen. Ez a narancsolaj. ♥
Használjátok bátran a kedélyjavítók helyett!
" Az egészség az gazdagság"- G. Gaylor
Igen!
Gyerek korom óta érdekel az orvoslás, hogy miért nem lettem orvos, azt tudható ha, rám néz valaki.
Orvos ugyan nem vagyok, de az évtizedek alatt felhalmozott tudásomat, meg fogom osztani veletek.
Nyugodtan állíthatjuk ezt, hogy az egészség az gazdagság, ugyanis a legfőbb kincsünk az egészségünk.
A Nyugati orvoslást a gyógyszermaffia irányítja, befolyásolja. Kemény szavak, de igazak. Egy példa: Kb. 2 éve lettem II.-es számú diabéteszes. Senki, a világon nem mondta, hogy ezt meg lehet változtatni, csak csupán Dr. Szendi Gábor barátom. Akkor, amikor Gáborral leveleztünk erről, még nem volt sok időm magamra, itt volt az idős Anyám és az alig fiatalabb Húga, akikkel sokat kellett törődni. Bár még mindig itt lennének.....
Nem nyújtom hosszúra, de Gábor tanácsát, útmutatását betartva, ma nem kell semmiféle gyógyszert szednem és teljesen rendben van a vércukrom.
Vagy mondta - e Önöknek valaki, hogyha magas a vérnyomásuk és a gyógyszer mellett napi 5-6 kakakómassza pasztillát elszopogatnak, akkor egy hónap után normalizálódik a vérnyomásuk és nem kell gyógyszert szedni?
Szerintem senki nem mondta, pedig így van.
Nyár van, ilyenkor sokkal hamarabb szedünk össze fertőzéseket strandon, bárhol. A Teafaolaj kiválló fertőtlenítő, vírusölő, gombaölőszer. Otthon is nagyon jó hasznát vesszük, fürdőszoba, stb. fertőtlenítésében.
Ma, Annával beszélgetünk és azt kérdezi: - Téged, nem szoktak molesztálni, azért mert látszólag kiszolgáltatott vagy?
Rávágom azonnal, hogy nem ..... de, eszembe villan, hogy egyszer igen....
Akkoriban, minden ifi meccsen ott szurkoltunk, mert a Fiam több barátja is játszott a Csabdi-i ifi csapatban és egy nagyon jó csapat is volt.
Én később indultam, mint Tamás, mert "eltollázkodtam" az időt, mire a pályára értem pár perce már elkezdték a meccset. Nem szoktam a pálya szélére menni, mert a sűrű fűtől nem látom a földön lévő gödröket. Nem akartam felborulni, mindig a hídról néztem a meccset, nem csak én hanem többen. (Ez az a híd, amiről az előző bejegyzésben szó van). Most is elfoglalom a helyemet a hídon, oda integetek Tamásnak a tömegbe, Ő vissza nekem. Minden rendben. Jön egy fiuka, azzal elküldöm a jegy árát a jegyszedőnek. Pár forint, nagyon szívesen támogattuk ennyivel a gyerekeket. Jól játszanak a Mieink, már 2:0 a javunkra. Amikor egy rozoga kis motor jön az Iskola felöl, rajta egy "kisöreg". Ő is megáll, éppen mellettem, rajta marad a motoron, csak leállítja, két lábával támaszkodva ül a motoron.
Alig telik el pár perc így, én a focit nézem, amikor az öreg megszólal:
- Megcsókolnám a nyakad.
Gondolkodom, ez most kinek beszél? Sorban, ilyen 14-15-16 éves fiúk, lányok vannak és én úgy a közepetáján a sornak...
Az öreg újra mondja: - Megcsókolnám a nyakad - csak már hangosabban.
Én megkérdezem, kihez beszél?
Az öreg azt mondja: - Hozzád!
Berágtam, illetve elfogott a "harci indulat", én nem vagyok egy áldozat típus.
Mondom az öregnek: - Egy, nem jártunk együtt iskolába, tehát tegezés az nincs! Kettő, remélem él még a kedves mamája, azt lehet csókolgatni, az biztosan szívesen is veszi.
Ekkor, meglátom Keresztesi Imi jellegzetes kisteherautóját lassan jönni lefelé az emberek között az Iskola felől....
Az öregnek áll még feljebb és azt kérdezi: - Miért, nem tetszek neked?
Addigra oda ér Imi és meg is áll - látta rajtam, hogy valami gubanc van.
- Szia Erzsike, mi a baj? - kérdezi Imi.
Én válaszolom Iminek: -Itt ez az öreg és pimaszkodik velem...
Imi úgy ugrott ki az autóból, mint a zerge és egyből elkapta az öreg grabancát leemelte a motorról.
Közben kérdezi Imi tőlem: - Tamás itt van?
Én válaszolom: - Igen ott van - intek a pályán lévő szurkolók felé.
Imi felemeli a grabancánál fogva az öreget és azt mondja neki: - Na öreg, látod ott azt a fiút, Aki kimagaslik a tömegből? Az a Fia az Erzsikének. Most, kapsz 1 percet hogy örökre eltűnj a faluból és soha ide ne gyere, mert kitekerjük a nyakadat.
Az öreg, nagyon gyorsan eltűnt!
Imi még ott maradt pár percig, míg megbeszéltük, hogy ez az öreg, ez nem "bátor", hanem már eszetlen. :)
Ezt azért írtam le, mert tényleg vannak "emberek", akik szeretnének visszaélni a mozgássérültek, fogyatékosok helyzetével, hogy ez ne történhessen meg, az épeknek kell figyelni és vigyázni a mozgássérültekre, fogyatékosokra.
Most itt a bicigli út építése kapcsán jutott eszembe egy régi történet, életem leg emlékezetesebb átkelése a hídon - akkor éppen a focipályánál lévő hidat újították fel. Amikor én elmentem itthonról, még a felújításnak nyoma sem volt. Nem is emlékszem már, hogy hol voltam. Lényeg az, hogy a fiammal jöttünk hazafelé - összetalálkoztunk az úton lehetett vagy 15-16 éves. Nézünk a Somlyó felé és valami förtelmes felhő közelít Csabdira.
Jön az eső, nem is akármilyen ki kell "lépnünk", hogy ne ázzunk el! Megyünk is szaporán, ám mit látok? A pár órával ezelőtt ép híd, most hát..... erősen "hadi állapotban" van.... méterenként vannak a hídon erős farönkök, a farönkök között ilyen kis deszka járda a járókelőknek. Meglátom a "felépítményt" és azonnal tudom, hogy én itt nem megyek át....
Tamás mondja: - Nézd Kicsikém, új hidat csinálnak. :)
Én: - Látom.... Te, átmész itt Téged talán kibír ez a tákolmány, megvárom míg átmész, aztán én vissza fordulok és amarra megyek haza.
Tamás: - Azt ugyan nem! Akkor én sem megyek itt, megyek veled!
Én: - Nem! Nagy vihar lesz, látod. Te szépen itt haza mész - már dörög az ég - Mama fél a vihartól és a kutyám is, én megyek a hosszabb úton, Te a rövidebben.
Tamás: - Nem gondolod komolyan, hogy itt hagylak?
Én: - De, komolyan gondolom! Most ez parancs, az idősebb jogán parancsolok!
Tamás: - Szeretsz Te engem?
Én: - Miért - már kezdek ideges lenni, mert a felhő nagyon közelít - nem vetted eddig észre?
Tamás: - Ha, egy kicsit is szeretsz engem, akkor bízol is bennem!
Én: - Igen, szeretlek és bízom benned!
Tamás: - Akkor, átvezetlek ezen a hídon!!
Én: - Jól vagy?
Tamás: - Nincs idő most vitatkozni, majd otthon "lejátszuk".
Én: - Mit játszunk le? Mindketten itt veszünk! Tudod, hogy tériszonyom van, lenézek és végem, meg Neked is, mert ha, beleesek, Te meg utánnam ugrasz. Akkor, az esőzések miatt teljesen tele volt a patak medre vízzel, zavaros vízzel.....
Tamás: - Ugyan, dehogy esünk bele! Te ügyes leány vagy, nem nézel sehova csak a szememet nézed és úgy vezeted az Jettát.
A szemembe nézel és indulunk!
Jetta- az akkori elektromos utcai kocsim beceneve. :)
Ő szembe áll velem és hátrál én nézem a szemét és megyünk.
Köszben mondja Tamás nekem:
- Ne nézz sehova csak rám, már mindjárt átérünk! :)
Körülbelül 20-25 méter volt az út a hídon, ez volt életem legemlékezetesebb átkelése. ♥ :)
Azóta már megéltünk pár ilyen "ne nézz sehova a szemembe nézz" úgy vezess. Pl.: az üvegliftek is ilyen helyek. :)
Ma, van a Tour de France 3. napja, nézem természetesen, szeretem a bringázást. Feltör bennem egy régi emlék, ami akkor klassz volt, ma fáj. :(
Akinek fia, lánya siklóernyőzött az tudja, más téma alig van, csak az idő- és a széljárás. Merről fúj a szél, mekkora erővel fúj, stb...?
Nekem és serdülő Fiamnak nagyon nagy segítség volt Zsolt barátsága. Zsolt, megtanította Tamást mindarra, amire én nem lettem volna képes megtanítani. Többek között a siklóernyőzés, a gördeszkázás és a snowboard= hódeszka is ilyen.
Sőt, bátran állíthatom hogy itt minden Csabdi serdülő sokat köszönhet Zsoltnak.
Valamikor a hét elején talán kedden "kupaktanács" volt, hogy most már szombaton vagy vasárnap, akkor is megyünk repülni, ha balták esnek! :)
Így elkezdődött az időjárás, a széljárás figyelése módszeresen. Honnan fúj a szél, milyen erővel fúj a szél? Nekem, óránként írnom kellett milyen szél van..... :)))
Elérkezett a várva várt szombat, a szél is megfelelő, úgy 25-30 km/óra az iránya is a Barki sziklákhoz kalibrálva rendben van. :)
Már reggel 7 órakor talpon vagyunk, reggeli készítés, uticsomag készítés. Tízórai, tea, fertőtlenítőszer, kötszer, minden... amire remélhetően nem lesz szükség és a kb. 16-20 kg.-os siklóernyő egy külön hátizsákban, a mountain bike "járó motorral" áll a járdán.
Föntről - Zsolték felől - hallatszik egy "Indulunk"! Tamás, ugrik cucimucikat magára kapkodja és már hajt is ki a járdánkon, mielőtt az útra ér, jobbra néz és kb. 50 méterre, meglátja, hogy az országúti bringások jönnek, hosszú, tömött sorban erre amerre Ők is menni fognak. :)
Tamás, oda rikkant az országútiaknak: - Gyertek! :)) Zsoltnak meg, hogy: "jönnek az országútiak". :)
Zsolt visszaszól: "Gyere felvezetjük Őket Barokig". Ehhez tudni kell, hogy Zsolt menetfelszerelése lehetett összesen 40 - 50 kg., amit a hátán vitt hátizsákban, a Fiamé meg 30 -35 kg., amit szintén a hátán vitt. Ezt hallva, persze az országútiak is belehúztak és "tekertek" ahogy tudtak, a két mountainbikes szint úgy. Én eddig láttam, ahogy a Fiamat kikísértem, és üldözőbe vették az országútiak.
Szerencsésen vissza jöttek késő délután és akkor meséli Tamás, hogy: " Zsolt egy "állat" végig vezette az országútiakat egészen a Barki sziklákig" - nagy büszkén mondta, hogy Ő végig Zsolt mögött volt egy országúti sem tudta megelőzni Őket. ♥ :)
