... miért hazudsz?....

Sok minden megtörténik az emberrel, ha hosszú életű. :)

Ma, olyasmi történt velem, mint még soha!

Én nem azért nem hazudok, mert "szent" vagyok, hanem nem vagyok elég okos ahhoz, hogy hazudjak! :)
Meg, egy Lovagnő nem hazudhat, mert akkor máris nem Lovagnő, hanem egy hazudozó.

Ma, gyakorlatilag azt állították rólam hogy hazudok, pedig csupán meg szerettem volna beszélni, réges régen húzódó dolgot.

 

 

 

Görög est ..... :)))

Holnap este, ilyenkor már a Görög esten leszek a Hangistállóban. Már ma megy a készülődés, mit vegyek fel, mit ne vegyek fel. :))

Fiam, hív ma telefonon, hogy hány órára kell mennem, mert Veronika 13 óráig dolgozik.
- Kivel mész Marikával? - kérdezi.
- Igen, ki mással - válaszolom.
Remélem Omárhoz a koncertre Októberben már Ö vele mész?!
- Gyakorlatilag ez az életem álma, hogy ott legyünk mindketten együtt. - mondom a telefonba.
- Tudom, hogy nem egyszerű, de nem kellene sokat tétováznia.
Itt lenne közel a munkahelye 20 km-re, nyugati fizetéssel kb. 3 ezer dollár, szolgálati autóval, mindenféle más juttatásokkal, nyugdíja is biztosítva lenne.
Arról már nem is szólva, hogy milyen jó volna nekem, ha nem lennél egyedül, biztos, jó kezekbe tudnálak. Mond meg neki jó?!- így Tamás.
- A nyugdíjjal kicsit előre gondolkodsz .... - válaszoltam.
- Nem, hidd el, nagyon hamar el jön a nyugdíj is.... Milyen ruhában leszel? - kérdezi Tamás.
- Sárgára gondoltam, azt szeretem, jól is érzem magam benne és hát a sárgapólóshoz is passzolna. - válaszolom - és elképzelem - varázslatos ♥ :)

- Van sárga kalapod? - kérdezi Tamás.
- Van, de a szalagot ki kell cserélni rajta, mert a szalag színe nem megfelelő - így én.
- Veronikával kicserélitek, most nem lesz olyan meleg, olyan szép nőt varázsolsz magadból, amilyet akarsz - mondja és tele szájjal vihog. :)))

Kényes téma, de erről is beszélnünk kell.....

 

"Időnként a mozgássérültség ténye, negatív szerelmi ütőkártya! :) Andi" - ez van a képre írva.

 

 

 

Igen, erről még nem beszéltünk, pedig van! A mozgássérült Hölgyek, Urak szembesülnek ezzel a dologgal, elég sokszor, mondhatni mindig.

 

 

A mozgássérült Urak helyzetét nem ismerhetem, mert én Hölgy vagyok, de gondolom ugyan úgy vannak Ők is, mint Mi Hölgyek.

 

Én a magam helyzetéről beszélhetek, ezt ismerem jól. Isten tudja miért, értem olyan nagyon nem törték magukat a férfiak. Úgy mondják, hogy nem vagyok olyan csúnya, mint az ördög és még sem. Tehát, olyan sok udvarlóm nem volt.

 

Jó 10-15 éve volt egy udvarlóm, imádtuk egymást, Tamással is nagyon jól kijöttek, aztán egyszer csak elmaradt.... Kérdeztem mi történt? Semmi.... nincs időm, stb. Sok idő múlva kiderült, hogy az Édesanyjánál nem ütöttem el a "mércét". S nem én nem, mert nem is találkoztunk maga az a tény, hogy kerekesszékes vagyok.

Az nem zavarta a kedves Mamát, hogy rámegy a fia egészsége, élete egy rossz házasságra, de a felesége tud járni.

 

Na, az ilyesmit nem lehet kivédeni, ugyanis ez látszik, ez nem úgy van, hogy elrejtem.... nem rejtegethető, mint a jellemhibák.

 

Akkor, megfogadtam, hogy többé nem leszek szerelmes aztán tévedtem.... :))

 

Koromnál fogva, ezek a férfiak nősek, vagy nősek voltak. Nyílván egy pokoli házasságban éltek, élnek, ha szükség volt rám.

 

Ma, sem tudom, elképzelni sem, mi dönt, döntött inkább a pokoli házasság mellett??? Lehet, hogy már úgy halok meg, hogy soha meg nem tudom. :(

 

A mi kapcsolatunk a Fiammal, nem anya-fiú kapcsolat, inkább olyan barátság, amin nem fog az idő, a nehézség, semmi, erős és örök marad.

 

Nos, egyszer csak felbukkal egy "udvarló". :)) Mondom Tamásnak, itt van egy valami kósza udvarló.

 

- Tetszik neked - kérdezi Tamás.

- Még nem tudom, nem beszéltünk sokat. - válaszolom én. Engem, az intelligens férfiak varázsolnak el, de Ők nagyon. :))

 

- Ha, tetszik neked, akkor ne mutasd meg neki, mindazt amit tudsz, mert elmenekül szerencsétlen - mondja Tamás.

 

- Miért ne mutatnám? - érdeklődöm én.

 

- Tudod, a pasiknak kisebbségi komplexusuk van az intelligens nőkkel szemben. - kapom a választ.

 

Ezek után mit lehet tenni? Ha, mindenképp én vagyok a vesztes?

Semmit!

 

 

A leírtak ellenére a költőt kell idéznem:

"A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér". - József Attila: Amit a szívedbe rejtesz -részlet

 

 

 

 

 

 



Ma, Te nem egyedül jössz haza..... :)))

Ez most nem régen történt, pár nap híján két hónapja. Barátnőm meghívott a spanyol estre a Hangistálóba. :)

Úgy volt, hogy barátnőm jön értem - én nem vezetek, volt jogosítványom, de nem szerettem a vezetést - csak a barátnőm kocsijába be sem tudok ülni, nagyon magas az ülésmagasság. Így a Fiammal megbeszéltem, hogy Ők visznek el és jönnek értem. :)

- Jó, akkor a szokásos módon megyünk szombaton és Veronika segít készülődni Neked.

Fiam nagyrészt női társaságban nőtt fel, így pontosan tudja, hogy ez a készülődés, nem 3 perc. :)))

Megjönnek, kávézünk, főzünk, mosogatunk, stb.

- Mikorra kell menned? - kérdezi Tamás.
- Este 7 órakor kezdődik, de fél 7-re szeretnék ott lenni- bólint, hogy jó.

Délután 4 órakor szól - én a Veronikával a konyhában vagyok - hogy kezdjetek el készülődni - Ő is indul a konyha felé a szobából.

Indulok a fürdőszobába, amikor hallom, hogy mondja a Veronikának:
- Az Erzsike, nem szeret kapkodni, ideges ha, kapkodni kell, azért szóltam ilyen korán.

Veronika, olyan nekem, mintha a lányom lenne, nem kell kérnem hogy segítsen, jön amikor zuhanyzok és itthon vannak, hajam mossa ..... úgy ahogy a lányom tenné.

Ajvé... :))) Én már előző nap kikészítettem a ruháimat, amik közöl választunk.
Veronika, válogatja. Ez túl nagy már, nem jó, ez túl meleg ez sem jó, ez valahogy nem.... ez lesz a jó :))) Nekem is tetszik, így elkezdek öltözni, az "öltöztetőnőm" ♥ segítségével. Öltözés kész .... most egy kis sminket teszek magamra - fél óra - :)))

Tamás sminkelés közben szól, hogy: - Kicsikém, úgy kenjed, hogy nagyon meleg van..... - kaján vigyor.

Na, ez is kész van, még pár dolog kell és indulhatunk - mondom a gyerekeknek.

Tamás rám néz és azt mondja: - Húhhhh.... Te ma, nem egyedül jössz haza. :)))

- Persze, hogy nem, Ti jöttök értem :)) - válaszolom.

Ez azért jutott eszembe, mert 26-án Görög est lesz és lövésem sincs mit vegyek fel. :))))


 

Te ezeknek, nem a Lőrincz Erzsike vagy.....

Ősz volt már, jó csípős hidegek voltak az esték és hétvége is lehetett, mert a Fiam - Tamás - készülődött valahova. Ilyen alkalmakkor mindig a 21:33-ad busszal ment el.

Készülődik, a "szolga nép" - Anyám és én - ott sertepertélünk körülötte.
- Ne, azt vedd fel, nem áll jól! Másik pólót vegyél...... nem megy a cipőhoz a nadrág .... - ott osztjuk az "észt" szegény gyereknek :)

Amikor egy iszonyú csattanást hallunk, pár másodperc múlva újabbat, aztán megint.... és újra, meg újra....

- Mi lehet ez, megindult a föld? - kérdezem.
Tamás, inti legyünk csendben. Pillanatokon belül rájön, hogy a közeli telefonfülkét rongálják.

- Mindjárt ellátom a bajukat, ha ennyire erősek, csak így alig felöltözve nem megyek ki - mondja Tamás.

- Ki megyek én Apuskám, helyre billentem az agyukat - mondom én.

- Ne menj sehova Kicsikém, ezek nem falubeliek, ezeknek Te nem a Lőrincz Erzsike vagy, beszólnak Neked és akkor tényleg fel kell pofoznom őket - így Tamás.

Én mégis csak kimegyek a járdára és illőképpen köszönök a rongálóknak.
- Jó estét kívánok uraim - ketten voltak - ha, ilyen jó erőben vannak, holnap elvárom önöket fáthasogatni. :) A telefonfülkére még szükségünk van, nem mindenkinek van mobilja.

A két rongáló:
- Mit bubogsz nyanya?

Ekkor, nyílik a hátsó szoba ablaka, Tamás ugrik ki rajta, alsó nadrágban és tollkabátjában.... szegénykém.

Azt mondja már ugrás közben a rongálóknak - Na, most tűnés, mert ha elő kell venni a biciglimet, akkor végetek van, mint a botnak....

A két rongáló a földönheverő biciglikre pattan és eltűnik Vasztély irányában. Tamás a tollkabátban úgy nézett ki a lámpafényben, mint egy grízli a maga 2 méterével.

Na, látod Kicsikém, lottóznom kellene, ezek idegenek voltak, a Csabdiak ilyet nem csinálnak. :)

*****

It was already autumn, with chilly evenings and the possibility of weekend outings, as my son, Tamás, was getting ready to go somewhere. On such occasions, he always took the 9:33 pm bus.

He was getting ready, while "the servant people" - my mother and I - were bustling around him.

- No, don't wear that, it doesn't look good on you! Choose a different shirt... the pants don't go well with the shoes... - we were all giving him our "wise" advice.

As we heard a tremendous crash, followed by another after a few seconds, and then another... and again, repeatedly...

- What could this be, is the earth moving? - I asked.

Tamás gestured for us to be quiet. Within moments, he realized that someone was vandalizing the nearby phone booth.

- I will take care of their problem soon. If they are causing such a commotion, I won't go out like this with barely any clothes on - Tamás said.

- I will go, my dear Father, I will set their minds right - I said.

- Don't go anywhere, my little one. These people are not from our village, you are not Erzsike Lőrincz to them. They will insult you, and then I will have to give them a good smack - said Tamás.

Still, I went out to the sidewalk and greeted the vandals appropriately.

- Good evening, gentlemen - there were two of them. - If you have so much strength, I expect you to chop firewood tomorrow. :) We still need the phone booth; not everyone has a mobile phone.

The two vandals replied:

- What are you mumbling, old lady?

At that moment, the back room window opened, and Tamás jumped out in his underwear and his overcoat... poor thing.

While jumping, he said to the vandals - Now, disappear, because if I have to fetch my bike, you're done for...

The two vandals hopped onto the bicycles lying on the ground and disappeared towards Vasztély. Tamás, in his overcoat, looked like a grizzly bear under the lamplight, with his 2 meters of height.

Well, you see, my dear, I should play the lottery. These were strangers; the people from Csabdi would never do such things. :)

 

Működik.....

Sokat hallunk mostanában, de régebben is a gondolat átvitelről, a megérzésről és működik.

Én hittem is benne meg nem is..... úgy, mint mindenki más gondolom. A múlt héten mostmár olyan dolgok történtek, közel és távol, hogy most már teljesen hiszek benne. :)

Elfogyott a tojásom. Bolti tojást, nem veszek, elvből sem és azért sem, mert azok a tyúkok tápot esznek, a házi tojás egészségesebb és nem utolsósorban támogatjuk a kistermelőket. Gyakorlatilag ez itt Csabdin úgy működik, feltelefonálok Eszterkének, hogy kellene tojás és pár órán belül, itt a tojás, én meg azt adok, helyette ami nekem van. Most mindenki csoda csokit fog kapni a csereügyletekben. :)

Csakhogy most +42 fok volt, Eszterke autó nélkül van otthon a három gyerekével ♥ Akik közül egyet még nem is láttam olyan pici. Tehát, most Eszterkét nem vegzáljuk! De, tojás azért jó lenne...

Elgondolom, hogy jó lenne, ha jön a Marika ma, hozna nekem 10 tojást. Láss csodát, fél órán belül megjelenik Marika és hozza a 10 tojást. Elmondom Marikának, hogy mit gondoltam és azt mondja: - Mindig gondold el Kicsim, mit szeretnél és érkezik hidd el. ♥ :)

Másik alkalom: Még mindig gyilkos hőség +42-44 fok, kint ennyi, bent sem sokkal kevesebb, enni nem tud az ember, iszik....de, már inni sincs kedve. Amikor elgondolom, megennék egy jó szelet hideg dinnyét, pár szem sajtos pogácsával. Igen, ízlésem az van! :))
Mit ad a jó Isten, jó estefelé érkezik Marika és hozza a dinnyét meg egy pici zacskó sajtos pogácsát, 10-12 szem pici pogácsa van benne, nekem az két evésre bőven elég.

Mondom Marikának, lehet hogy nem hiszed el, de erre gondoltam, hogy ezt ennék.
Marika: - Mondtam Kicsim, gondold el bártan és érkezik. ♥ :)

Távol: Iszonyú hőség, már-már feladni készült a szervezetem, amikor üzenet jött, hogy szükség van rám. ♥ :)


 

Lehet - e "szépen" válni?

Ha, röviden akarok válaszolni, akkor csak annyit írok: Igen!

Megint csak a magam példáját kell elővennem, a válás nem szép dolog, inkább a szükséges rossz. Ezt a "keserű poharat" sem szükséges fenékig üríteni, ha mindkét fél azon van, hogy a másik ne sérüljön. Normális emberek azon vannak!

Előre kell bocsátanom, hogy Mi nem vártuk meg azt, hogy utáljuk egymást! Tehát, két olyan ember vált el, akik ismerték egymás erősségeit, gyengeségeit és mégsem éltek vissza ezzel, sőt tisztelték egymást.

Pl.: Nekünk közös ügyvédünk volt. Nekem hivatalból járt. A drága emlékű Dr. Karsai Mariann képviselt. Amikor először találkoztam az ügyvédemmel az volt az első mondata: - Most, "kinyírjuk" a Rábait - Rábai a volt férjem!
Én: - Mit csinálunk?
Ügyvédem: - Kinyírjuk!

Itt azért, felfedezhető, hogyan válnak az emberek, úgy általában.

Én: - Azt biztosan nem! Rábai azt nem érdemli meg, sőt kellemetlen helyzetbe sem kerülhet, mert azt sem érdemli!
Ügyvédem: - Akkor, minek akarnak elválni?
Én: - Azért, mert így nem jó egyikünknek sem és nem akarom megutálni.
Ügyvédem: - Hát jó, akkor közös megegyezés lesz....
Én: - Persze, én is így gondoltam.
Ügyvéd: Milyen vagyonuk van?
Én: - A gyerekünk!

Igen, a vagyon a gyerek, minden más nem számít, nincs jelentősége, pótolható!

Ügyvédnő: - Akkor, kezdjük a gyerekkel.
Én: - Természetesen a gyerek az enyém, de az Apja, akkor láthatja amikor akarja, akkor viheti el, élünk úgy, mint eddig.
Ügyvédnő: - Megőrült? A legváratlanabb időben jön a gyerekért, akkor mit csinál?
Én: - Ha, a gyerek menni akar, elmegy az Apjával, ha nem, akkor itt játszanak, beszélgetnek, igyekszem nem zavarni őket.
Ügyvédnő: - Ilyet én még nem láttam? Ha, Karácsonykor akarja elvinni az Apja a gyereket?
Én: - Akkor elviszi, itt lakik a másik utcában, nem fogok ilyesmivel kicsinyeskedni!
Ügyvédnő: - Mi van, ha az Apja is akarja a gyereket?
Én: - Ez kizárt! A gyerek Apja tudja, hogy én nem tudnék a gyerek nélkül élni. Én itthon dolgozom, a gyerek Apja reggel elmegy dolgozni, este ér haza. Addig kire hagyja a gyereket?
Ügyvédnő: - Igaz, de ha mégis bosszúból.
Én nevetve: - A gyerek Apjától, olyan messze van a bosszú, mint Makótól Jeruzsálem. :)

Gyerek sorsa elintézve, ez a legfontosabb!

Ügyvédnő: - Mihez ragaszkodik még?
Én: - Mire gondol?
Ügyvédnő: Valami vagyontárgyhoz?
Én: - Ugyan! A békéhez ragaszkodom, de ahhoz tíz körömmel! :)

Békéltető tárgyalást letudtuk hamar. Aztán, jött a "rendes" tárgyalás. Együtt érkezünk. Várakozunk, beszélgetünk...

Percekig tartott a tárgyalás. A bírónő a tárgyalás után, azt mondta, hogy 25 éve válóperes bíró, de ilyen válópere nem volt még. Ahol a válás nem arról szólt, hogy lehet egymást kisemmizni, hanem arról, hogy lehet egymást megóvni a lelki sebektől.

 

Így egy percig nem élnék senkivel.....

Olvasom ezt a cikket és a csendes guta üt meg! :(

Nem tudom hogy emberek - nők, férfiak - miért tűrik ezt? Miért???

Én is elváltam - nem nagy dicsőség - mert, nem voltam hajlandó egy rossz házasságban élni.
Pedig, meg sem aláztuk egymást, és mégis éreztem, hogy innen "menekülnöm" kell a gyerekemmel együtt. Szerencsémre, még "menekülnöm" sem kellett, egyszerűen elmondtam, hogy Nekem mi az ami nem tetszik, ha nem tud rajta változtatni, akkor elválok.
Nyilván itt nekem volt a nagyobb önbizalmam, hiszen azért "mertem" elmondani, mi az ami nem tetszik, nagyon nem tetszik.

Fura "jószág" ez az önbizalom. Az alábbi linkre kattintva látni fogják a volt férjem az ép, nekem viszont a lelkem  ép. :)

Gyerekkel válni nem egyszerű. A gyereknek sem használ az örökös feszültség amiben élnek,  vagy amiben az egyik szülő tarja a másikat.

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy a volt férjem - Sanyika, a fénykép amikor készült, éppen azon tanakodtunk, mit ültessünk az előkertbe - mindig míg élt lojális volt velem és én is vele természetesen. Mindketten így tartottuk helyesnek, szerintem ez a normális.

Soha nem trágárkodtunk egymással, nem aláztuk meg egymást, míg együtt éltünk sem, amikor már nem együtt akkor sem. Pl.: A mi családunkban nem volt "főnök", itt az egyik nem utasíthatta a másikat, csak szépen megkérhette.

A cikkből idézve: „Hogy mosogatsz, béna szar vagy, majd én megmutatom, hogyan kell!” - ha valaki, bárki ilyet mondana nekem, azt biztosra vehetné, hogy én soha többé nem mosogatnék, még géppel sem! Így az egyik ember nem beszélhet a másikkal!!!

Nyilván az ilyen férfiaknak, nőknek akik így bánnak a társukkal, nincs önbizalmuk, de azoknak sincs, akik ezt a bánásmódot, eltűrik. Az ilyen megalázók azt próbálják sugalni a megalázott felé, hogy ők az okosabbak! Nem okosabbak, ha azok volnának, eszükbe sem jutna megalázni, megbántani senkit!!!

Én nem a szomszéd miatt  léptem le, mint a cikkben szereplő Hölgy, hanem magam miatt. :)) Noha, bízom egy "szomszédban", Aki miatt érdemes újra lépni... :)))

Azt tudom, hogy az élet ahhoz túl rövid, hogy egy rossz vagy középszerű házasságban éljünk!

Tehát, a világon senkitől ne türje el senki, hogy bármilyen formában megalázzák, zsarolják, fenyegessék, bántalmazzák!!!







 

A szépség nem számít ..... pedig igen...

Ma beszélgetünk Annával az augusztus 26.-án esedékes Görög est kapcsán. Hogy mit vegyek fel, mert figyelmeztet Anna, hogy akkor is nagyon meleg lesz. Végül is Anna arra a következtetésre jutott, hogy a szépség nem számít. :)))

Dehogy nem számít - válaszolom Annának és az alábbi történetet beszélem el neki. :)

Régen volt, évtizedekkel ezelőtt, amikor vezették a gázt Csabdin. Volt egy Általános Iskolai osztálytársam, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva mozgássérült lett. Időnként elmentem meglátogatni. A szokásos vizitem éppen akkora esett amikor, a gázt vezették. Látom, hogy iskolatársaméknál nem vezetik.

Kérdezem: - Jani, miért nem vezetitek be a gázt?
Jani: - Most nincs rá pénzünk - két kisgyerekük volt.
Én: - Most kellene bevezetni, míg itt dolgoznak, mert ha, azért kell újra ide hozni a gépeket, hogy Nektek bevezessék a gázt, az iszonyú drága lesz.
Jani: - Tudom.
Én: - Miért, nem beszélsz az építésvezető mérnökkel, hogy erre kapsz pénzt az Államtól, és utólag befizeted, amikor megkapod.
Jani: - Én nem könyörgök senkinek!

Ez nem könyörgés! De, hiába magyarázom a "sértett hiúságot" nem tudja legyőzni Jani.

No, jó! Akkor megyek én és beszélek vele, a két gyerekre való tekintettel. Az építés vezetője egy ritka rendes, megértő, ember volt, úgy hívták Hollósi Ervin.

Érdeklődöm a munkásoktól, hogy merre találom meg Hollósi Úrat?
Valami értekezleten van, összeültek a "fejesek" teszik hozzá. :)
Hát jó, mit tehetek? Mondom a munkásoknak: - Legyenek szívesek megmondani Hollósi Úrnak, hogy kerestem és szeretnék vele beszélni. Haza jöttem.

Másnap dálután kopognak, ajtót nyitok és ki áll az ajtóban Hóllósi Úr. Azért, voltam olyan bátor, hogy bárkinek ajtót mertem nyitni, mert két gyönyörű, okos, nagy kutyám volt, egy németjuhász és egy németjuhász-puli keverék, akik megvédtek volna bárkitől.
Illőképpen üdvözöltük egymást és mondja, hogy tegnap már elég későn ért ide vissza a munkaterületre, de mondták a munkások hogy kerestem, azért bátorkodott ma jönni. Be sem jött a házba, az ajtóban beszélgettünk.

Én: - Köszönöm, hogy eljött Hollósi Úr. Arról van szó, hogy a másik utcában lakik egy család, két kisgyerekkel. Hollósi Úr közbe kérdez: - Ott ahol az a két kisgyerek mindig kint van?
Én: - Igen, ott. A férfi ott is mozgássérült és fog kapni az Államtól támogatást, arra hogy be tudják vezetni a gázt, még ezután igénylik a támogatást. Arra kérem Hollósi Úr, hogy beszélje meg ezt a társulás vezetőivel, hogy vezessék be hozzákuk a gázt és majd utólag, amikor megkapják a pénzt fizetik ki.
Hollósi Úr: - Természetesen Hölgyem, egy ilyen gyönyörű Hölgy kérésének, nem lehet ellenállni.
Én: - Hollósi Úr, lehet hogy kellene szemüveg Önnek. :)
Hollósi Úr: - Nem, de így még izgalmasabb, hogy nem tudja .... - mondja már távozóban az autójához tartva.

Megcsinálták a gázt Janiéknak, hálával gondolok rájuk.

Kb. így néztem ki akkor.... igen is számít, hogy valaki hogy néz ki, pláne ha, mozgássérült is.

Honnan ismertem én Hollósi Úrat? Lődy Úr, az akkori Polgármesterünk mutatott be egymásnak bennünket.