Az egészség őrzése ♥ :)

"Amikor képes vagy arra, hogy segíts az embertársaidon, ez a "képesség" megszűnik pusztán képesség lenni, és felelősséggé válik". - Adelle Davis

A fentiek okán osztom meg veletek, azt amit tudok. :)

Ha, elegendő mennyiségű folyadékot iszunk és elegendő mennyiségű C-vitamint eszünk, akkor már nagyon sokat tettünk az egészségünk védelmében.

Víz
Kezdjük az elején a vízzel. Testünk körülbelül 70%-a víz. Ezt a víz mennyiséget fenn kell tartanunk magunkban, különben a kiszáradás fenyeget bennünket. Igyunk meg naponta 2,5-3 liter folyadékot. Én nem mindenáron ragaszkodom az ásványvízhez, szűrt vizet iszom, levest, teát, forrócsokit, bármit amit szeret. :) A cukros üdítőket mindenki kerülje.

C-vitamin, vitaminok.
A táplálékunkban nincsen annyi vitamin, ásványi anyag, amire a szervezetünknek szüksége van egy nap során. A C - vitamin, vagyis az aszkorbinsav a legfontosabb vízben oldódó antioxidáns. Minden szövetnek, sejtnek szüksége van a sejten belüli és kivüli funkciójához egyaránt. Egyik legfontosabb tulajdonsága – ami minden antioxidánsra igaz -, hogy megköti a szabadgyököket, melyek elszaporodása mindig betegségekhez vezet.
Ezeket a vitaminokat úgy kell pótolnunk. A C-vitamin fontosságát a gyógyszergyárat vitatják, azt hiszem tudjuk milyen okból?! :) Mi csak tartsuk magunkat ahhoz, amit olyan szakemberek javasolnak, akik értünk vannak, nem ellenünk, hogy testsúly kilógrammonként minimum: 30 mg. C-vitaminra van szükségünk, a C-vitamint a szervezetünk nem tárolja, ezért kell naponta pótolnunk. A legegyzserűbb C-vitamin pótlás az aszkorbinsav por. Éljen vele mindenki, szinte bárhol kapható. :)

Következő témánk a sokat vitatott só lesz.

Jó egészséget Mindenkinek! :)
 

Kínai mese..... egy férfit nem lehet ellopni, sőt egy nőt sem.....

Én sosem tudom mikor csinálok jót és mikor rosszat? Valahogy "megosztó" személyiség lettem.... okát nem tudom? Nos, tegnap este a facebook oldalamon megosztottam: Márai: Kínai mese című karcolatának egy részét ..... nincs az kicsi, amit még nem lehet kicsinyíteni. :)

Íme:
"Márai Sándor: Kínai mese
- Szóval - mondta a nő -, eljössz?...
A férfi hallgatott. Kesztyűjét húzogatta, s ezt mondta, lesütött szemekkel:
- Hallottam egyszer egy mesét. Természetesen kínai mese volt. Így szólt: egy távoli tartományban élt egy férfi és egy asszony. Nem ismerték egymást. Egy reggel úgy érezték, hangot, üzenetet hallottak, parancsot kaptak: ezért felkeltek nyughelyükről, mint az alvajárók, elindultak egymás felé, elhagyták otthonukat, férjüket és feleségüket, elhagytak mindent és mindenkit, hogy találkozzanak végre az élet sötét erdejében és boldogak és egyek lehessenek. Így vándoroltak, igézetben, egymás felé. Pusztaságokon haladtak át, s egy sötét erdőbe értek. Az erdőt patak választotta kettő, s ők a patak két partján közeledtek egymás felé, a parancs értelmében, csukott szemekkel, boldog és néma mosollyal. De a patakon keskeny palló vezetett át, oly keskeny, hogy egyszerre csak egy ember lépdelhetett végig a törékeny deszkán. Ezért megálltak, a patak két partján, szemközt egymással, vágyódva és mosolyogva, s tétováztak, melyik induljon el a másik felé először?... Akkor a nő ezt mondotta, halkan és bensőségesen: ,,No, jere már!" A férfi felnézett e hangra, szemét dörzsölte, s visszament életébe, családjához és ott élt tovább, némán és csodálkozással szívében. Tudniillik, a nő idő előtt szólt. És egyáltalán nem szabad szólni. Meg kell várni, amíg a férfi, kérés és felszólítás nélkül végigmegy a pallón. Ez a kínai mese......"

Nem várt reakciót váltott ki a Hölgyekből ez a posztom.... szinte éreztem hogy izzik a gyűlöletet... :(

Hölgyeim!
Én azt vallom: Egy férfit nem lehet ellopni.
Egy férfit nem lehet elszeretni vagy elvenni. Egy férfi nem tárgy, amit felemelhet és zsebre tehet egy másik nő, ha magának akarja.
Egy férfi dönt.
Eldönti, hogy enged-e a kísértésnek, vagy sem és ha valamit nem akar, megtalálja a módot, hogy a nő tudtára adja, és lefejtse magáról a legragadósabb piócalányt is.
Ha egy férfi elhagy valaki másért, nem azért teszi, mert elügyeskedték Tőled, mert jött egy harmadik és minden jót elrontott.
Azért megy el, mert bizonytalan.
Vagy a személyisége vagy a kapcsolata Veled, mert valami fontos nem működik köztetek. Ironikus, de néha egy harmadik személy színre lépése kell ahhoz, hogy fellebbentse a fátylat egy néma boldogtalanságról, egy gyenge jellemről, az érzelmek múlásáról, a saját mulasztásod következményeiről vagy arról, hogy nem a jó ember mellett horgonyoztál le…..

Nincsen sok tapasztalatom ez ügyben, mert a de, azt azért nyugodtan állíthatom, hogy egy ismerkedés úgy indul, hogy elkezdenek beszélgetni, sokat, sokszor, mindenféléről....... és soha nem úgy indul az ismerkedés, hogy .... én őt megszerzem, bármi áron....

Én a magam részéről, soha semmi pénzért nem élnék egy rossz kapcsolatban! Lehet egy rossz kapcsolatban élni, csak azt gondolom, nem érdemes! Mindenkinek csupán egy élete van.... Nekem is és Nektek is......

 

Azok a csodálatos férfiak....

Gyakorlatilag két nagyszerű férfival ajándékozott meg a sors, az egyik az Apám, a másik a Fiam. ♥ :)

Van sok férfi barátom - a szó nemes értelmében - őket is ajándékba kaptam, kapom rövidebb-hosszabb időre. :)

Ilyen időlegesen Hála Istennek elég hosszú időre kapott barátom volt, Lovag Szentpáli Imre Károly. Ő Szentesen lakott, rendszeresen heti 1-2 alkalommal látogatott engem, mert én meg akkor Budapesten éltem, a sugárkezelésem ürügyén. Hív egy alkalommal Lovag Úr, telefonon így este felé.
Kérdezi: - Mit enne Kegyelmed?
Az evés, akkor nem volt az erősségem, nagyon nem! Ilyen tápszereket iszogattam, hogy a fizikai erőm megtartsam.
- Finom sütőtöklevest szívesen ennék - válaszolom. S beszélgetünk tovább, mindenféléről. Másnap délelőtt fél 12-kor jön be a MÁI  - ott laktam akkor - kapuján egy nagy termosz sütőtöklevessel és a hozzá illő kenyérkével. Már akkor is volt vagy 70 éves, potyogtak a könnyeim. ♥ :)

***

 Itt van a Polgármesterünk. :) Ilyen Polgármester sincs sok, még a világban sem! Volt már, hogy Ő vett kenyeret nekem és hozta el. :) Ezt csak a Csabdiak tudják, ha idegeneknek mesélném, el nem hinné senki, pedig így van!

***

 

Az SZRMKK-ban vizsgázunk, úgy volt, hogy reggel 9 órától aztán átették a vizsgát, déután 14 órára - hát nem mindegy, azt mondanom sem kell. A teremben maradhattunk, gyakoroltunk, hisztiztünk, ki-ki vérmérséklete szerint. :) Tele volt a hócipőm, főleg attól a gondolattól, hogy itt bukta lesz az már tuti.... na, megnézem az e-mailjaimat... mit látok írt Gyuri - Professzor Könczei György - arra hogy miről írt már nem emlékszem, de arra igen, hogy egészen félután 14 óráig e-mailoztunk, elmondtam Gyurinak, hogy bukott nő leszek - Ő kacagva válaszolta, hogy csak szeretnél az lenni kedves Erzsi.... egyszóval tengernyi tetendője mellett volt ideje, idege hozzám! ♥ :)

 

 

A sor hosszú még 100 oldalt lehetne tele írni..... ♥ :)

 

Aztán, van másmilyen férfi is, igaz az sokkal ritkább, Aki akkor rúg beléd, amikor a legnagyobb bajban vagy.... :(

Baj van, nagyon nagy...... :(

Beteg a "kicsi szerelem", nagyon nagy beteg, a hagyományos orvoslás lassú halálra ítéli, ítélte. :(

Kb. 10 napja tudom, azóta lázad a vérem, ez nem lehet, ilyen nincs! :( Minden gyerek az emberiség közös kincse, a REMÉNY. A gyerekből, bármelyik gyerekből még bármi lehet, még minden lehet, főleg aki ilyen kicsi még.
Ezért, az elmúlt 10 nap őrült rohanásban telt, semmit jószerével nem csináltam, csak olvastam, néztem a különböző lehetőségeket. Két olyan gyógymódot találtam, ami reménnyel kecsegtet, sőt - teljes gyógyulással.

Ez így nem is igaz! Tudtam a Germán Gyógytudományról, de nagyon felületesen ismertem. 10 nap alatt, még napi 8-14 órában sem lehet valamit jól, alaposan megismerni, Főleg ha, közben angol leckét kell írni, főzni is néha, hamburgeren és fagyin sem lehet élni mindig.....

Tegnap egy kedves régi barátnőmmel beszélgettünk este és panaszkodom nyomorult helyzetemet, hogy a "kicsimmel" mi történik és nem tudok segíteni rajta. Amikor a beszélgetésbe hosszabb csönd kelettkezett..... Itt vagy Mariann- kérdezem?
- Itt csak gondolkodom - jött a válasz...
Aztán Mariann mondott egy szót, RAIN, amiről nekem éjféltájban - az egésznapos olvasás, írás, ez-az miatt - lövésem sem volt. :(

Elég ingerülten kérdeztem Mariannról: -Esik az eső és ezt nem tudod magyarul mondani?

- Milyen eső, kérdez vissza?
- Rain azt jelenti angolul, hogy eső - válaszolom.

Nem dehogy, ez a RAIN egy termék és sorolta hosszasan a kóreseteket....

Akkor, döbbentem rá, hogy ez nem véletlen, Mariannt a Jó Isten külte a RAIN hírrel. ♥

Hogy miért adom mindezt közre?
Először is azért, hogy minden gyereknek legyen esélye a gyógyulásra! ♥ :)
Másodszor meg azért, mert számítok az olvasóim anyagi támogatására a Kicsim gyógyíttatásában.

Vörös Györgyi - Ő a Kicsim Édesanyja, számlaszáma:

Számlaszám:18100002-00133060-11010019

Egyszer, a Kicsim azt mondta nekem: - Olyan érdekes vagy, mint egy könyv. ♥ :)

Most én mondom a Kicsimnek: - Te vagy a REMÉNY! ♥ :)

 

... miért hazudsz?....

Sok minden megtörténik az emberrel, ha hosszú életű. :)

Ma, olyasmi történt velem, mint még soha!

Én nem azért nem hazudok, mert "szent" vagyok, hanem nem vagyok elég okos ahhoz, hogy hazudjak! :)
Meg, egy Lovagnő nem hazudhat, mert akkor máris nem Lovagnő, hanem egy hazudozó.

Ma, gyakorlatilag azt állították rólam hogy hazudok, pedig csupán meg szerettem volna beszélni, réges régen húzódó dolgot.

 

 

 

Görög est ..... :)))

Holnap este, ilyenkor már a Görög esten leszek a Hangistállóban. Már ma megy a készülődés, mit vegyek fel, mit ne vegyek fel. :))

Fiam, hív ma telefonon, hogy hány órára kell mennem, mert Veronika 13 óráig dolgozik.
- Kivel mész Marikával? - kérdezi.
- Igen, ki mással - válaszolom.
Remélem Omárhoz a koncertre Októberben már Ö vele mész?!
- Gyakorlatilag ez az életem álma, hogy ott legyünk mindketten együtt. - mondom a telefonba.
- Tudom, hogy nem egyszerű, de nem kellene sokat tétováznia.
Itt lenne közel a munkahelye 20 km-re, nyugati fizetéssel kb. 3 ezer dollár, szolgálati autóval, mindenféle más juttatásokkal, nyugdíja is biztosítva lenne.
Arról már nem is szólva, hogy milyen jó volna nekem, ha nem lennél egyedül, biztos, jó kezekbe tudnálak. Mond meg neki jó?!- így Tamás.
- A nyugdíjjal kicsit előre gondolkodsz .... - válaszoltam.
- Nem, hidd el, nagyon hamar el jön a nyugdíj is.... Milyen ruhában leszel? - kérdezi Tamás.
- Sárgára gondoltam, azt szeretem, jól is érzem magam benne és hát a sárgapólóshoz is passzolna. - válaszolom - és elképzelem - varázslatos ♥ :)

- Van sárga kalapod? - kérdezi Tamás.
- Van, de a szalagot ki kell cserélni rajta, mert a szalag színe nem megfelelő - így én.
- Veronikával kicserélitek, most nem lesz olyan meleg, olyan szép nőt varázsolsz magadból, amilyet akarsz - mondja és tele szájjal vihog. :)))

Kényes téma, de erről is beszélnünk kell.....

 

"Időnként a mozgássérültség ténye, negatív szerelmi ütőkártya! :) Andi" - ez van a képre írva.

 

 

 

Igen, erről még nem beszéltünk, pedig van! A mozgássérült Hölgyek, Urak szembesülnek ezzel a dologgal, elég sokszor, mondhatni mindig.

 

 

A mozgássérült Urak helyzetét nem ismerhetem, mert én Hölgy vagyok, de gondolom ugyan úgy vannak Ők is, mint Mi Hölgyek.

 

Én a magam helyzetéről beszélhetek, ezt ismerem jól. Isten tudja miért, értem olyan nagyon nem törték magukat a férfiak. Úgy mondják, hogy nem vagyok olyan csúnya, mint az ördög és még sem. Tehát, olyan sok udvarlóm nem volt.

 

Jó 10-15 éve volt egy udvarlóm, imádtuk egymást, Tamással is nagyon jól kijöttek, aztán egyszer csak elmaradt.... Kérdeztem mi történt? Semmi.... nincs időm, stb. Sok idő múlva kiderült, hogy az Édesanyjánál nem ütöttem el a "mércét". S nem én nem, mert nem is találkoztunk maga az a tény, hogy kerekesszékes vagyok.

Az nem zavarta a kedves Mamát, hogy rámegy a fia egészsége, élete egy rossz házasságra, de a felesége tud járni.

 

Na, az ilyesmit nem lehet kivédeni, ugyanis ez látszik, ez nem úgy van, hogy elrejtem.... nem rejtegethető, mint a jellemhibák.

 

Akkor, megfogadtam, hogy többé nem leszek szerelmes aztán tévedtem.... :))

 

Koromnál fogva, ezek a férfiak nősek, vagy nősek voltak. Nyílván egy pokoli házasságban éltek, élnek, ha szükség volt rám.

 

Ma, sem tudom, elképzelni sem, mi dönt, döntött inkább a pokoli házasság mellett??? Lehet, hogy már úgy halok meg, hogy soha meg nem tudom. :(

 

A mi kapcsolatunk a Fiammal, nem anya-fiú kapcsolat, inkább olyan barátság, amin nem fog az idő, a nehézség, semmi, erős és örök marad.

 

Nos, egyszer csak felbukkal egy "udvarló". :)) Mondom Tamásnak, itt van egy valami kósza udvarló.

 

- Tetszik neked - kérdezi Tamás.

- Még nem tudom, nem beszéltünk sokat. - válaszolom én. Engem, az intelligens férfiak varázsolnak el, de Ők nagyon. :))

 

- Ha, tetszik neked, akkor ne mutasd meg neki, mindazt amit tudsz, mert elmenekül szerencsétlen - mondja Tamás.

 

- Miért ne mutatnám? - érdeklődöm én.

 

- Tudod, a pasiknak kisebbségi komplexusuk van az intelligens nőkkel szemben. - kapom a választ.

 

Ezek után mit lehet tenni? Ha, mindenképp én vagyok a vesztes?

Semmit!

 

 

A leírtak ellenére a költőt kell idéznem:

"A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér". - József Attila: Amit a szívedbe rejtesz -részlet

 

 

 

 

 

 



Ma, Te nem egyedül jössz haza..... :)))

Ez most nem régen történt, pár nap híján két hónapja. Barátnőm meghívott a spanyol estre a Hangistálóba. :)

Úgy volt, hogy barátnőm jön értem - én nem vezetek, volt jogosítványom, de nem szerettem a vezetést - csak a barátnőm kocsijába be sem tudok ülni, nagyon magas az ülésmagasság. Így a Fiammal megbeszéltem, hogy Ők visznek el és jönnek értem. :)

- Jó, akkor a szokásos módon megyünk szombaton és Veronika segít készülődni Neked.

Fiam nagyrészt női társaságban nőtt fel, így pontosan tudja, hogy ez a készülődés, nem 3 perc. :)))

Megjönnek, kávézünk, főzünk, mosogatunk, stb.

- Mikorra kell menned? - kérdezi Tamás.
- Este 7 órakor kezdődik, de fél 7-re szeretnék ott lenni- bólint, hogy jó.

Délután 4 órakor szól - én a Veronikával a konyhában vagyok - hogy kezdjetek el készülődni - Ő is indul a konyha felé a szobából.

Indulok a fürdőszobába, amikor hallom, hogy mondja a Veronikának:
- Az Erzsike, nem szeret kapkodni, ideges ha, kapkodni kell, azért szóltam ilyen korán.

Veronika, olyan nekem, mintha a lányom lenne, nem kell kérnem hogy segítsen, jön amikor zuhanyzok és itthon vannak, hajam mossa ..... úgy ahogy a lányom tenné.

Ajvé... :))) Én már előző nap kikészítettem a ruháimat, amik közöl választunk.
Veronika, válogatja. Ez túl nagy már, nem jó, ez túl meleg ez sem jó, ez valahogy nem.... ez lesz a jó :))) Nekem is tetszik, így elkezdek öltözni, az "öltöztetőnőm" ♥ segítségével. Öltözés kész .... most egy kis sminket teszek magamra - fél óra - :)))

Tamás sminkelés közben szól, hogy: - Kicsikém, úgy kenjed, hogy nagyon meleg van..... - kaján vigyor.

Na, ez is kész van, még pár dolog kell és indulhatunk - mondom a gyerekeknek.

Tamás rám néz és azt mondja: - Húhhhh.... Te ma, nem egyedül jössz haza. :)))

- Persze, hogy nem, Ti jöttök értem :)) - válaszolom.

Ez azért jutott eszembe, mert 26-án Görög est lesz és lövésem sincs mit vegyek fel. :))))


 

Te ezeknek, nem a Lőrincz Erzsike vagy.....

Ősz volt már, jó csípős hidegek voltak az esték és hétvége is lehetett, mert a Fiam - Tamás - készülődött valahova. Ilyen alkalmakkor mindig a 21:33-ad busszal ment el.

Készülődik, a "szolga nép" - Anyám és én - ott sertepertélünk körülötte.
- Ne, azt vedd fel, nem áll jól! Másik pólót vegyél...... nem megy a cipőhoz a nadrág .... - ott osztjuk az "észt" szegény gyereknek :)

Amikor egy iszonyú csattanást hallunk, pár másodperc múlva újabbat, aztán megint.... és újra, meg újra....

- Mi lehet ez, megindult a föld? - kérdezem.
Tamás, inti legyünk csendben. Pillanatokon belül rájön, hogy a közeli telefonfülkét rongálják.

- Mindjárt ellátom a bajukat, ha ennyire erősek, csak így alig felöltözve nem megyek ki - mondja Tamás.

- Ki megyek én Apuskám, helyre billentem az agyukat - mondom én.

- Ne menj sehova Kicsikém, ezek nem falubeliek, ezeknek Te nem a Lőrincz Erzsike vagy, beszólnak Neked és akkor tényleg fel kell pofoznom őket - így Tamás.

Én mégis csak kimegyek a járdára és illőképpen köszönök a rongálóknak.
- Jó estét kívánok uraim - ketten voltak - ha, ilyen jó erőben vannak, holnap elvárom önöket fáthasogatni. :) A telefonfülkére még szükségünk van, nem mindenkinek van mobilja.

A két rongáló:
- Mit bubogsz nyanya?

Ekkor, nyílik a hátsó szoba ablaka, Tamás ugrik ki rajta, alsó nadrágban és tollkabátjában.... szegénykém.

Azt mondja már ugrás közben a rongálóknak - Na, most tűnés, mert ha elő kell venni a biciglimet, akkor végetek van, mint a botnak....

A két rongáló a földönheverő biciglikre pattan és eltűnik Vasztély irányában. Tamás a tollkabátban úgy nézett ki a lámpafényben, mint egy grízli a maga 2 méterével.

Na, látod Kicsikém, lottóznom kellene, ezek idegenek voltak, a Csabdiak ilyet nem csinálnak. :)

*****

It was already autumn, with chilly evenings and the possibility of weekend outings, as my son, Tamás, was getting ready to go somewhere. On such occasions, he always took the 9:33 pm bus.

He was getting ready, while "the servant people" - my mother and I - were bustling around him.

- No, don't wear that, it doesn't look good on you! Choose a different shirt... the pants don't go well with the shoes... - we were all giving him our "wise" advice.

As we heard a tremendous crash, followed by another after a few seconds, and then another... and again, repeatedly...

- What could this be, is the earth moving? - I asked.

Tamás gestured for us to be quiet. Within moments, he realized that someone was vandalizing the nearby phone booth.

- I will take care of their problem soon. If they are causing such a commotion, I won't go out like this with barely any clothes on - Tamás said.

- I will go, my dear Father, I will set their minds right - I said.

- Don't go anywhere, my little one. These people are not from our village, you are not Erzsike Lőrincz to them. They will insult you, and then I will have to give them a good smack - said Tamás.

Still, I went out to the sidewalk and greeted the vandals appropriately.

- Good evening, gentlemen - there were two of them. - If you have so much strength, I expect you to chop firewood tomorrow. :) We still need the phone booth; not everyone has a mobile phone.

The two vandals replied:

- What are you mumbling, old lady?

At that moment, the back room window opened, and Tamás jumped out in his underwear and his overcoat... poor thing.

While jumping, he said to the vandals - Now, disappear, because if I have to fetch my bike, you're done for...

The two vandals hopped onto the bicycles lying on the ground and disappeared towards Vasztély. Tamás, in his overcoat, looked like a grizzly bear under the lamplight, with his 2 meters of height.

Well, you see, my dear, I should play the lottery. These were strangers; the people from Csabdi would never do such things. :)

 

Működik.....

Sokat hallunk mostanában, de régebben is a gondolat átvitelről, a megérzésről és működik.

Én hittem is benne meg nem is..... úgy, mint mindenki más gondolom. A múlt héten mostmár olyan dolgok történtek, közel és távol, hogy most már teljesen hiszek benne. :)

Elfogyott a tojásom. Bolti tojást, nem veszek, elvből sem és azért sem, mert azok a tyúkok tápot esznek, a házi tojás egészségesebb és nem utolsósorban támogatjuk a kistermelőket. Gyakorlatilag ez itt Csabdin úgy működik, feltelefonálok Eszterkének, hogy kellene tojás és pár órán belül, itt a tojás, én meg azt adok, helyette ami nekem van. Most mindenki csoda csokit fog kapni a csereügyletekben. :)

Csakhogy most +42 fok volt, Eszterke autó nélkül van otthon a három gyerekével ♥ Akik közül egyet még nem is láttam olyan pici. Tehát, most Eszterkét nem vegzáljuk! De, tojás azért jó lenne...

Elgondolom, hogy jó lenne, ha jön a Marika ma, hozna nekem 10 tojást. Láss csodát, fél órán belül megjelenik Marika és hozza a 10 tojást. Elmondom Marikának, hogy mit gondoltam és azt mondja: - Mindig gondold el Kicsim, mit szeretnél és érkezik hidd el. ♥ :)

Másik alkalom: Még mindig gyilkos hőség +42-44 fok, kint ennyi, bent sem sokkal kevesebb, enni nem tud az ember, iszik....de, már inni sincs kedve. Amikor elgondolom, megennék egy jó szelet hideg dinnyét, pár szem sajtos pogácsával. Igen, ízlésem az van! :))
Mit ad a jó Isten, jó estefelé érkezik Marika és hozza a dinnyét meg egy pici zacskó sajtos pogácsát, 10-12 szem pici pogácsa van benne, nekem az két evésre bőven elég.

Mondom Marikának, lehet hogy nem hiszed el, de erre gondoltam, hogy ezt ennék.
Marika: - Mondtam Kicsim, gondold el bártan és érkezik. ♥ :)

Távol: Iszonyú hőség, már-már feladni készült a szervezetem, amikor üzenet jött, hogy szükség van rám. ♥ :)


 

Lehet - e "szépen" válni?

Ha, röviden akarok válaszolni, akkor csak annyit írok: Igen!

Megint csak a magam példáját kell elővennem, a válás nem szép dolog, inkább a szükséges rossz. Ezt a "keserű poharat" sem szükséges fenékig üríteni, ha mindkét fél azon van, hogy a másik ne sérüljön. Normális emberek azon vannak!

Előre kell bocsátanom, hogy Mi nem vártuk meg azt, hogy utáljuk egymást! Tehát, két olyan ember vált el, akik ismerték egymás erősségeit, gyengeségeit és mégsem éltek vissza ezzel, sőt tisztelték egymást.

Pl.: Nekünk közös ügyvédünk volt. Nekem hivatalból járt. A drága emlékű Dr. Karsai Mariann képviselt. Amikor először találkoztam az ügyvédemmel az volt az első mondata: - Most, "kinyírjuk" a Rábait - Rábai a volt férjem!
Én: - Mit csinálunk?
Ügyvédem: - Kinyírjuk!

Itt azért, felfedezhető, hogyan válnak az emberek, úgy általában.

Én: - Azt biztosan nem! Rábai azt nem érdemli meg, sőt kellemetlen helyzetbe sem kerülhet, mert azt sem érdemli!
Ügyvédem: - Akkor, minek akarnak elválni?
Én: - Azért, mert így nem jó egyikünknek sem és nem akarom megutálni.
Ügyvédem: - Hát jó, akkor közös megegyezés lesz....
Én: - Persze, én is így gondoltam.
Ügyvéd: Milyen vagyonuk van?
Én: - A gyerekünk!

Igen, a vagyon a gyerek, minden más nem számít, nincs jelentősége, pótolható!

Ügyvédnő: - Akkor, kezdjük a gyerekkel.
Én: - Természetesen a gyerek az enyém, de az Apja, akkor láthatja amikor akarja, akkor viheti el, élünk úgy, mint eddig.
Ügyvédnő: - Megőrült? A legváratlanabb időben jön a gyerekért, akkor mit csinál?
Én: - Ha, a gyerek menni akar, elmegy az Apjával, ha nem, akkor itt játszanak, beszélgetnek, igyekszem nem zavarni őket.
Ügyvédnő: - Ilyet én még nem láttam? Ha, Karácsonykor akarja elvinni az Apja a gyereket?
Én: - Akkor elviszi, itt lakik a másik utcában, nem fogok ilyesmivel kicsinyeskedni!
Ügyvédnő: - Mi van, ha az Apja is akarja a gyereket?
Én: - Ez kizárt! A gyerek Apja tudja, hogy én nem tudnék a gyerek nélkül élni. Én itthon dolgozom, a gyerek Apja reggel elmegy dolgozni, este ér haza. Addig kire hagyja a gyereket?
Ügyvédnő: - Igaz, de ha mégis bosszúból.
Én nevetve: - A gyerek Apjától, olyan messze van a bosszú, mint Makótól Jeruzsálem. :)

Gyerek sorsa elintézve, ez a legfontosabb!

Ügyvédnő: - Mihez ragaszkodik még?
Én: - Mire gondol?
Ügyvédnő: Valami vagyontárgyhoz?
Én: - Ugyan! A békéhez ragaszkodom, de ahhoz tíz körömmel! :)

Békéltető tárgyalást letudtuk hamar. Aztán, jött a "rendes" tárgyalás. Együtt érkezünk. Várakozunk, beszélgetünk...

Percekig tartott a tárgyalás. A bírónő a tárgyalás után, azt mondta, hogy 25 éve válóperes bíró, de ilyen válópere nem volt még. Ahol a válás nem arról szólt, hogy lehet egymást kisemmizni, hanem arról, hogy lehet egymást megóvni a lelki sebektől.

 

Így egy percig nem élnék senkivel.....

Olvasom ezt a cikket és a csendes guta üt meg! :(

Nem tudom hogy emberek - nők, férfiak - miért tűrik ezt? Miért???

Én is elváltam - nem nagy dicsőség - mert, nem voltam hajlandó egy rossz házasságban élni.
Pedig, meg sem aláztuk egymást, és mégis éreztem, hogy innen "menekülnöm" kell a gyerekemmel együtt. Szerencsémre, még "menekülnöm" sem kellett, egyszerűen elmondtam, hogy Nekem mi az ami nem tetszik, ha nem tud rajta változtatni, akkor elválok.
Nyilván itt nekem volt a nagyobb önbizalmam, hiszen azért "mertem" elmondani, mi az ami nem tetszik, nagyon nem tetszik.

Fura "jószág" ez az önbizalom. Az alábbi linkre kattintva látni fogják a volt férjem az ép, nekem viszont a lelkem  ép. :)

Gyerekkel válni nem egyszerű. A gyereknek sem használ az örökös feszültség amiben élnek,  vagy amiben az egyik szülő tarja a másikat.

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy a volt férjem - Sanyika, a fénykép amikor készült, éppen azon tanakodtunk, mit ültessünk az előkertbe - mindig míg élt lojális volt velem és én is vele természetesen. Mindketten így tartottuk helyesnek, szerintem ez a normális.

Soha nem trágárkodtunk egymással, nem aláztuk meg egymást, míg együtt éltünk sem, amikor már nem együtt akkor sem. Pl.: A mi családunkban nem volt "főnök", itt az egyik nem utasíthatta a másikat, csak szépen megkérhette.

A cikkből idézve: „Hogy mosogatsz, béna szar vagy, majd én megmutatom, hogyan kell!” - ha valaki, bárki ilyet mondana nekem, azt biztosra vehetné, hogy én soha többé nem mosogatnék, még géppel sem! Így az egyik ember nem beszélhet a másikkal!!!

Nyilván az ilyen férfiaknak, nőknek akik így bánnak a társukkal, nincs önbizalmuk, de azoknak sincs, akik ezt a bánásmódot, eltűrik. Az ilyen megalázók azt próbálják sugalni a megalázott felé, hogy ők az okosabbak! Nem okosabbak, ha azok volnának, eszükbe sem jutna megalázni, megbántani senkit!!!

Én nem a szomszéd miatt  léptem le, mint a cikkben szereplő Hölgy, hanem magam miatt. :)) Noha, bízom egy "szomszédban", Aki miatt érdemes újra lépni... :)))

Azt tudom, hogy az élet ahhoz túl rövid, hogy egy rossz vagy középszerű házasságban éljünk!

Tehát, a világon senkitől ne türje el senki, hogy bármilyen formában megalázzák, zsarolják, fenyegessék, bántalmazzák!!!







 

A szépség nem számít ..... pedig igen...

Ma beszélgetünk Annával az augusztus 26.-án esedékes Görög est kapcsán. Hogy mit vegyek fel, mert figyelmeztet Anna, hogy akkor is nagyon meleg lesz. Végül is Anna arra a következtetésre jutott, hogy a szépség nem számít. :)))

Dehogy nem számít - válaszolom Annának és az alábbi történetet beszélem el neki. :)

Régen volt, évtizedekkel ezelőtt, amikor vezették a gázt Csabdin. Volt egy Általános Iskolai osztálytársam, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva mozgássérült lett. Időnként elmentem meglátogatni. A szokásos vizitem éppen akkora esett amikor, a gázt vezették. Látom, hogy iskolatársaméknál nem vezetik.

Kérdezem: - Jani, miért nem vezetitek be a gázt?
Jani: - Most nincs rá pénzünk - két kisgyerekük volt.
Én: - Most kellene bevezetni, míg itt dolgoznak, mert ha, azért kell újra ide hozni a gépeket, hogy Nektek bevezessék a gázt, az iszonyú drága lesz.
Jani: - Tudom.
Én: - Miért, nem beszélsz az építésvezető mérnökkel, hogy erre kapsz pénzt az Államtól, és utólag befizeted, amikor megkapod.
Jani: - Én nem könyörgök senkinek!

Ez nem könyörgés! De, hiába magyarázom a "sértett hiúságot" nem tudja legyőzni Jani.

No, jó! Akkor megyek én és beszélek vele, a két gyerekre való tekintettel. Az építés vezetője egy ritka rendes, megértő, ember volt, úgy hívták Hollósi Ervin.

Érdeklődöm a munkásoktól, hogy merre találom meg Hollósi Úrat?
Valami értekezleten van, összeültek a "fejesek" teszik hozzá. :)
Hát jó, mit tehetek? Mondom a munkásoknak: - Legyenek szívesek megmondani Hollósi Úrnak, hogy kerestem és szeretnék vele beszélni. Haza jöttem.

Másnap dálután kopognak, ajtót nyitok és ki áll az ajtóban Hóllósi Úr. Azért, voltam olyan bátor, hogy bárkinek ajtót mertem nyitni, mert két gyönyörű, okos, nagy kutyám volt, egy németjuhász és egy németjuhász-puli keverék, akik megvédtek volna bárkitől.
Illőképpen üdvözöltük egymást és mondja, hogy tegnap már elég későn ért ide vissza a munkaterületre, de mondták a munkások hogy kerestem, azért bátorkodott ma jönni. Be sem jött a házba, az ajtóban beszélgettünk.

Én: - Köszönöm, hogy eljött Hollósi Úr. Arról van szó, hogy a másik utcában lakik egy család, két kisgyerekkel. Hollósi Úr közbe kérdez: - Ott ahol az a két kisgyerek mindig kint van?
Én: - Igen, ott. A férfi ott is mozgássérült és fog kapni az Államtól támogatást, arra hogy be tudják vezetni a gázt, még ezután igénylik a támogatást. Arra kérem Hollósi Úr, hogy beszélje meg ezt a társulás vezetőivel, hogy vezessék be hozzákuk a gázt és majd utólag, amikor megkapják a pénzt fizetik ki.
Hollósi Úr: - Természetesen Hölgyem, egy ilyen gyönyörű Hölgy kérésének, nem lehet ellenállni.
Én: - Hollósi Úr, lehet hogy kellene szemüveg Önnek. :)
Hollósi Úr: - Nem, de így még izgalmasabb, hogy nem tudja .... - mondja már távozóban az autójához tartva.

Megcsinálták a gázt Janiéknak, hálával gondolok rájuk.

Kb. így néztem ki akkor.... igen is számít, hogy valaki hogy néz ki, pláne ha, mozgássérült is.

Honnan ismertem én Hollósi Úrat? Lődy Úr, az akkori Polgármesterünk mutatott be egymásnak bennünket.


 

Megyünk a Marsra..... vagy játszani csak komolyan szabad.. :)

Anyám teniszt néz - szerette nagyon, főleg Nadalt.
Én a konyhában készítem elő a kávézást, mert hamarosan jönnek haza a "gyerekek".

Amikor, ismerős lépteket hallok és már hallom a köszönést is:
- Sziasztok! Megyünk a Marsra..... - jön be tovább Tamás a közlekedő folyósón. Megáll a radiátornál, a cipőjét papucsra cseréli és megy tovább a fürdőszobába kezet mosni.

Anyám, már a fürdőszoba ajtóban és kérdezi:
- Hova megyünk Apuskám?
- A Marsra - válaszolja a Fiam. - Önkénteseket keresnek az első Mars expedícióhoz.
Anyám gondolkodás nélkül:
- Neharagudj Apuskám, én nem mehetek! Nekem itthon kell maradni a Nénjével, meg ellátni a macskát és a tyúkokat....
- Igazad van Mama, Nénjéről majd'nem elfelejtkeztem....mondja Tamás.
Már én is a folyosón állok, Anyám hátra néz és azt kérdezi:
- Erzsike, Te mész..... ?
- Van választási lehetőségem? - válaszolom.

Mindenki a konyha felé tart. Menet közben megkérdezem:
- Apuskám, mi hajtja azt a rakétát?
Tamás azt mondja: - Azt még nem tudom, de megnézem mindjárt.
Én:- Hát nem kerozin az biztos, meg nem atom. :)
Tamás: - Hát ez biztos....
Én: - Gyakorlatilag nem is tudok olyan anyagról, ami kibírna ilyen hosszú utat.
Tamás: - Biztosan van valami, csak még nem hozták nyilvánosságra.
Én: - Az elég gáz lesz úgy menni azt sem tudjuk mikor robban fel, ég le.
Tamás: - Nem ég az le....

Én: Apuskám, mit csinálunk az úton három hónapon át?
Tamás: Zenét hallgatunk, filmet nézünk, tanulunk...
Én: - Nekem azt a zenét kell hallgatnom, amit Te hallgatsz, mert akkor hamar megőrülök. :)))
Tamás: - Nem, majd mindenki fülhallgatóval hallgatja...
Én: - Hála Istennek! :)

Én: - Apuskám, hogy fürdünk ott?
Tamás: - Hogy, hogy? Nem tudom, még sosem voltam ott. :)

Ekkor, érkezett haza Veronika is a munkából. :)

Én: - Veronika, megyünk ám a Marsra. :) Előttünk már kávé, Veronika is magához veszi a kávéját. Tamás veszi át a szót:
- A Mama nem jön, csak mi megyünk hárman. :)

Veronika, racionálisabb mint én és rákérdez:
- Apuskám, mit fogunk enni út közben?

Tamás: - Hát azt amit az űrhajósok, olyan zacskós ennivalót.
Én: - Három hónapig azt esszük?
Tamás: - Nem lesz más azt kell ennünk.
Veronika: - Mit iszunk ott?
Én: - Biztosan, külön hordozórakéta hozza a vizünket. :)
Tamás: - Azt biztosan nem!
Veronika: - Akkor, mit iszunk?
Tamás: - Hát.... olyan tisztított vizet iszunk....
Én és Veronika: - Mit, miiit.... azt akarod mondani, hogy .....
Tamás: - Igen, azt.
Veronika: - Akkor, én nem megyek! Én ugyan nem iszom meg a ....
Én: - Én sem, én sok mindent bevállalok, de ezt nem! Soha nem!!!
Tamás: - Most komolyan? Ezért, nem jöttök?
Veronika, én: - Mi így nem megyünk az biztos! :)

Tamás: Na, Ti sem viszitek előre az emberiség ügyét az már biztos. :))))

Tapintatlan voltam..... :(

Tegnap, mint minden nap hív Tamás - a Fiam - telefonon. Ilyenkor számolunk be a nap eseményeiről, tőmondatokban, nincs szócséplés!

Én kezdem a beszámolót és nem gondoltam át rendesen.

- Ica felbontotta a nyulat, amit Attila hozott - mondom én, meggondolatlanul. :(

Mire Tamás: - Hát, ez most nagyon hiányzott nekem, hogy megtudjam mit csináltatok a szegény nyúllal. :(

Húúúú.... akkor jutott eszembe a Nyuszó, a fiam nyula. :(

Javamra csak azt lehet írni, hogy én a Nyuszóra, soha nem gondoltam nyúlként. "Ő" egy törpe nyúl volt, aki nem volt törpe.

A Nyuszót minden év tavaszán el kellett vinni az állatorvoshoz egy oltást kapott, hogyha a fülét megcsípi a szúnyog, ne pusztuljon el.

Felhívtam a Bertóti doktort - bemutatkoztam és rám ismert ♥ - elmondom mit szeretnék. Éppen volt egy olyan injekció, így eltette a Nyuszónak. Munka után vitte a Fiam oltásra.

Macska ketrecbe tette itthon, aztán vitte Bicskére, megkapta az oltást a Nyuszó és jöttek haza.... Már a járdáról mondja a Fiam, ez a szegény nyúl elpusztult...?

Anyám, azt mondja: - A fene eszi a kis rafináltat csak megjátssza magát.
De, látjuk hogy a nyúl mozdulatlanul fekszik.

Míg oda voltak az oltáson, készítettem a ketrecbe friss, finom sárgarépát. Beérnek a bejárati ajtón és valóban olyan a Nyuszó, mint "aki" nem él, de levegőt azért vesz.

Fiamnak mondom: - Hamar tedd be a ketrecébe, ott a sárgarépa, attól feléled. :) Hamar a helyére rakta Tamás a nyulat, és láss csodát egy szempillantás alatt feléledt a sárgarépa látványától és a rágcsálásától.

Ezután még 2 évig velünk volt, szeretgettük!

Bocsáss meg Tamáskám! ♥




 

Amikor a hóhért akasztják.....

Olvasgatok és látom, hogy nagyon sok embernek van "tele a hócipője, puttonya" kinek hogy tetszik. Nekem is!

Éppen hétfőn írtam erről és most lám, én is benne ülök nyakig. Ezt hívja úgy a magyar nyelv, nagyon találóan, hogy a "hóhér akasztása".

Kérem tisztelettel nyári depresszióm van. Nem nagy öröm, főleg nem nagy dicsőség, de van. :(

Honnan jöttem rá? Csütörtökön elromlott az egyik konnektorom. Mindent ami fontos, arról működtetek. Most mi a fenét csináljak? Felhívom a Fiamat, elmondom mi történt.

Tamás mondja: - Ne idegeskedj kicsikém, szólok Lajoskának, megy és megcsinálja.
Pár perc múlva hív Tamás: - Lajoska, pont ma nem ért rá. De, azt dugd oda, amazt amoda.

Neki álltam ezt oda dugni, amazt meg amoda dugni. Nem panaszképpen mondom, de kerekesszélből ezt ide-oda dugni dolog, nem nagyon egyszerű ....

Min veszem észre magam? Hangosan szidom magamat.... igen...
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Másnak ez 2 perc, te meg már 10 perce azon gondolkodsz, hogy húzd ki azt a dugót és dugd be amoda. Már Anyám is megmondta - ebben sem tévedett - hiába van a "torony eszed" és csúnya sem vagy, nem fognak tolongani hogy feleségül vegyenek......

Idáig jutottam, amikor otthagytam az egészet, úgy ahogy van és kimentem a konyhába, csokit enni.... amikor nagyon nem bírom az életet akkor csokit eszem. :))

Babarczy Esztertől tudjuk, hogy a depressziós ember önmagán üti a legnagyonn sebeket......

Összeszedtem magamat nagyon és pár perc alatt végeztem az elsőre, lehetetlennek látszó művelettel. De, a rossz gondolataim megmaradtak és most citrom- és narancsolajos zsebkendőt szagolgatok....

Innen látszik, hogy a jól idomított "robot" is néha elromlik - egy barátnőm mondta ezt egyszer rám.

 

Kedélyjavítók .... xanax és társai...

Vannak dolgok, amikkel én nem vagyok elnéző, megértő. Ilyen ez a kedélyjavítók szedése. Gyakorlatilag, minden "idegszerrel" kapcsolatban, erős fenntartásaim vannak!
Elkerülhetetlen pl.: epilepsziában szenvedőknek és sok más ilyen és hasonló betegségben szenvedőknek, de Ők meg nem Xanaxot szednek.

Rengeteg fiatal nő, férfi szedi ezt a Xanax nevű agyrombolót csak azért, mert nincs mindig jó kedve.
Mindig jó kedve, csak egy robotnak van!

Van viszont egy mondás, amit én a hozzám legközelebb álló barátomtól tanultam: " Minden nap egy új remény" ♥
Igen, ezt tudatosítani kell magunkban, hogy ma ilyen, de holnap már jobb lehet csak. :)

Aztán van egy csodaszer is, ami mindenféle mellékhatások nélkül segít a gyászon, depresszión, rosszkedven, stresszen. Ez a narancsolaj. ♥

Használjátok bátran a kedélyjavítók helyett!

 

Az egészség az gazdagság....

" Az egészség az gazdagság"- G. Gaylor

Igen!

Gyerek korom óta érdekel az orvoslás, hogy miért nem lettem orvos, azt tudható ha, rám néz valaki.

Orvos ugyan nem vagyok, de az évtizedek alatt felhalmozott tudásomat, meg fogom osztani veletek.


Nyugodtan állíthatjuk ezt, hogy az egészség az gazdagság, ugyanis a legfőbb kincsünk az egészségünk.

A Nyugati orvoslást a gyógyszermaffia irányítja, befolyásolja. Kemény szavak, de igazak. Egy példa: Kb. 2 éve lettem II.-es számú diabéteszes. Senki, a világon nem mondta, hogy ezt meg lehet változtatni, csak csupán Dr. Szendi Gábor barátom. Akkor, amikor Gáborral leveleztünk erről, még nem volt sok időm magamra, itt volt az idős Anyám és az alig fiatalabb Húga, akikkel sokat kellett törődni. Bár még mindig itt lennének.....
Nem nyújtom hosszúra, de Gábor tanácsát, útmutatását betartva, ma nem kell semmiféle gyógyszert szednem és teljesen rendben van a vércukrom.

Vagy mondta - e Önöknek valaki, hogyha magas a vérnyomásuk és a gyógyszer mellett napi 5-6 kakakómassza pasztillát elszopogatnak, akkor egy hónap után normalizálódik a vérnyomásuk és nem kell gyógyszert szedni?
Szerintem senki nem mondta, pedig így van.

Nyár van, ilyenkor sokkal hamarabb szedünk össze fertőzéseket strandon, bárhol. A Teafaolaj kiválló fertőtlenítő, vírusölő, gombaölőszer. Otthon is nagyon jó hasznát vesszük, fürdőszoba, stb. fertőtlenítésében.

 

Ritkán vagy soha nem beszélünk róla...... de attól még van....

Ma, Annával beszélgetünk és azt kérdezi: - Téged, nem szoktak molesztálni, azért mert látszólag kiszolgáltatott vagy?

Rávágom azonnal, hogy nem ..... de, eszembe villan, hogy egyszer igen....

Akkoriban, minden ifi meccsen ott szurkoltunk, mert a Fiam több barátja is játszott a Csabdi-i ifi csapatban és egy nagyon jó csapat is volt.

Én később indultam, mint Tamás, mert "eltollázkodtam" az időt, mire a pályára értem pár perce már elkezdték a meccset. Nem szoktam a pálya szélére menni, mert a sűrű fűtől nem látom a földön lévő gödröket. Nem akartam felborulni, mindig a hídról néztem a meccset, nem csak én hanem többen. (Ez az a híd, amiről az előző bejegyzésben szó van). Most is elfoglalom a helyemet a hídon, oda integetek Tamásnak a tömegbe, Ő vissza nekem. Minden rendben. Jön egy fiuka, azzal elküldöm a jegy árát a jegyszedőnek. Pár forint, nagyon szívesen támogattuk ennyivel a gyerekeket. Jól játszanak a Mieink, már 2:0 a javunkra. Amikor egy rozoga kis motor jön az Iskola felöl, rajta egy "kisöreg". Ő is megáll, éppen mellettem, rajta marad a motoron, csak leállítja, két lábával támaszkodva ül a motoron.

Alig telik el pár perc így, én a focit nézem, amikor az öreg megszólal:
- Megcsókolnám a nyakad.
Gondolkodom, ez most kinek beszél? Sorban, ilyen 14-15-16 éves fiúk, lányok vannak és én úgy a közepetáján a sornak...
Az öreg újra mondja: - Megcsókolnám a nyakad - csak már hangosabban.
Én megkérdezem, kihez beszél?
Az öreg azt mondja: - Hozzád!
Berágtam, illetve elfogott a "harci indulat", én nem vagyok egy áldozat típus.
Mondom az öregnek: - Egy, nem jártunk együtt iskolába, tehát tegezés az nincs! Kettő, remélem él még a kedves mamája, azt lehet csókolgatni, az biztosan szívesen is veszi.
Ekkor, meglátom Keresztesi Imi jellegzetes kisteherautóját lassan jönni lefelé az emberek között az Iskola felől....
Az öregnek áll még feljebb és azt kérdezi: - Miért, nem tetszek neked?
Addigra oda ér Imi és meg is áll - látta rajtam, hogy valami gubanc van.
- Szia Erzsike, mi a baj? - kérdezi Imi.
Én válaszolom Iminek: -Itt ez az öreg és pimaszkodik velem...
Imi úgy ugrott ki az autóból, mint a zerge és egyből elkapta az öreg grabancát leemelte a motorról.
Közben kérdezi Imi tőlem: - Tamás itt van?
Én válaszolom: - Igen ott van - intek a pályán lévő szurkolók felé.
Imi felemeli a grabancánál fogva az öreget és azt mondja neki: - Na öreg, látod ott azt a fiút, Aki kimagaslik a tömegből? Az a Fia az Erzsikének. Most, kapsz 1 percet hogy örökre eltűnj a faluból és soha ide ne gyere, mert kitekerjük a nyakadat.
Az öreg, nagyon gyorsan eltűnt!
Imi még ott maradt pár percig, míg megbeszéltük, hogy ez az öreg, ez nem "bátor", hanem már eszetlen. :)

Ezt azért írtam le, mert tényleg vannak "emberek", akik szeretnének visszaélni a mozgássérültek, fogyatékosok helyzetével, hogy ez ne történhessen meg, az épeknek kell figyelni és vigyázni a mozgássérültekre, fogyatékosokra.


 

Átvezetett a hídon....

Most itt a bicigli út építése kapcsán jutott eszembe egy régi történet, életem leg emlékezetesebb átkelése a hídon - akkor éppen a focipályánál lévő hidat újították fel. Amikor én elmentem itthonról, még a felújításnak nyoma sem volt. Nem is emlékszem már, hogy hol voltam. Lényeg az, hogy a fiammal jöttünk hazafelé - összetalálkoztunk az úton lehetett vagy 15-16 éves. Nézünk a Somlyó felé és valami förtelmes felhő közelít Csabdira.

Jön az eső, nem is akármilyen ki kell "lépnünk", hogy ne ázzunk el! Megyünk is szaporán, ám mit látok? A pár órával ezelőtt ép híd, most hát..... erősen "hadi állapotban" van.... méterenként vannak a hídon erős farönkök, a farönkök között ilyen kis deszka járda a járókelőknek. Meglátom a "felépítményt" és azonnal tudom, hogy én itt nem megyek át....

Tamás mondja: - Nézd Kicsikém, új hidat csinálnak. :)
Én: - Látom.... Te, átmész itt Téged talán kibír ez a tákolmány, megvárom míg átmész, aztán én vissza fordulok és amarra megyek haza.
Tamás: - Azt ugyan nem! Akkor én sem megyek itt, megyek veled!
Én: - Nem! Nagy vihar lesz, látod. Te szépen itt haza mész  - már dörög az ég  - Mama fél a vihartól és a kutyám is, én megyek a hosszabb úton, Te a rövidebben.
Tamás: - Nem gondolod komolyan, hogy itt hagylak?
Én: - De, komolyan gondolom! Most ez parancs, az idősebb jogán parancsolok!
Tamás: - Szeretsz Te engem?
Én: - Miért - már kezdek ideges lenni, mert a felhő nagyon közelít - nem vetted eddig észre?
Tamás: - Ha, egy kicsit is szeretsz engem, akkor bízol is bennem!
Én: - Igen, szeretlek és bízom benned!
Tamás: - Akkor, átvezetlek ezen a hídon!!
Én: - Jól vagy?
Tamás: - Nincs idő most vitatkozni, majd otthon "lejátszuk".
Én: - Mit játszunk le? Mindketten itt veszünk! Tudod, hogy tériszonyom van, lenézek és végem, meg Neked is, mert ha, beleesek, Te meg utánnam ugrasz. Akkor, az esőzések miatt teljesen tele volt a patak medre vízzel, zavaros vízzel.....
Tamás: - Ugyan, dehogy esünk bele! Te ügyes leány vagy, nem nézel sehova csak a szememet nézed és úgy vezeted az Jettát. 
A szemembe nézel és indulunk!

Jetta- az akkori elektromos utcai kocsim beceneve. :)

Ő szembe áll velem és hátrál én nézem a szemét és megyünk.
Köszben mondja Tamás nekem:
- Ne nézz sehova csak rám, már mindjárt átérünk! :)

Körülbelül 20-25 méter volt az út a hídon, ez volt életem legemlékezetesebb átkelése. ♥ :)

Azóta már megéltünk pár ilyen "ne nézz sehova a szemembe nézz" úgy vezess. Pl.: az üvegliftek is ilyen helyek. :)



 

Ma van a Tour .. ...... 3. napja...

Ma, van a Tour de France 3. napja, nézem természetesen, szeretem a bringázást. Feltör bennem egy régi emlék, ami akkor klassz volt, ma fáj. :(

Akinek fia, lánya siklóernyőzött az tudja, más téma alig van, csak az idő- és a széljárás. Merről fúj a szél, mekkora erővel fúj, stb...?

Nekem és serdülő Fiamnak nagyon nagy segítség volt Zsolt barátsága. Zsolt, megtanította Tamást mindarra, amire én nem lettem volna képes megtanítani. Többek között a siklóernyőzés, a gördeszkázás és a snowboard= hódeszka is ilyen.
Sőt, bátran állíthatom hogy itt minden Csabdi serdülő sokat köszönhet Zsoltnak.

Valamikor a hét elején talán kedden "kupaktanács" volt, hogy most már szombaton vagy vasárnap, akkor is megyünk repülni, ha balták esnek! :)

Így elkezdődött az időjárás, a széljárás figyelése módszeresen. Honnan fúj a szél, milyen erővel fúj a szél? Nekem, óránként írnom kellett milyen szél van..... :)))

Elérkezett a várva várt szombat, a szél is megfelelő, úgy 25-30 km/óra az iránya is a Barki sziklákhoz kalibrálva rendben van. :)

Már reggel 7 órakor talpon vagyunk, reggeli készítés, uticsomag készítés. Tízórai, tea, fertőtlenítőszer, kötszer, minden... amire remélhetően nem lesz szükség és a kb. 16-20 kg.-os siklóernyő egy külön hátizsákban, a mountain bike "járó motorral" áll a járdán.

Föntről - Zsolték felől - hallatszik egy "Indulunk"! Tamás, ugrik cucimucikat magára kapkodja és már hajt is ki a járdánkon, mielőtt az útra ér, jobbra néz és kb. 50 méterre, meglátja, hogy az országúti bringások jönnek, hosszú, tömött sorban erre amerre Ők is menni fognak. :)

Tamás, oda rikkant az országútiaknak: - Gyertek! :)) Zsoltnak meg, hogy: "jönnek az országútiak". :)

Zsolt visszaszól: "Gyere felvezetjük Őket Barokig".  Ehhez tudni kell, hogy Zsolt menetfelszerelése lehetett összesen 40 - 50 kg., amit a hátán vitt hátizsákban, a Fiamé meg 30 -35 kg., amit szintén a hátán vitt. Ezt hallva, persze az országútiak is belehúztak és "tekertek" ahogy tudtak, a két mountainbikes szint úgy. Én eddig láttam, ahogy a Fiamat kikísértem, és üldözőbe vették az országútiak.

Szerencsésen vissza jöttek késő délután és akkor meséli Tamás, hogy: "  Zsolt egy "állat" végig vezette az országútiakat egészen a Barki sziklákig"  - nagy büszkén mondta, hogy Ő végig  Zsolt mögött volt egy országúti sem tudta megelőzni Őket. ♥ :)






 

A Jó Isten sem tud eligazodni .... :)

Nem régen ülünk az asztalnál ebéd után és beszélgetünk. Nagyapámról, nagyanyámról, sok mindki, és sok minden szóba kerül. Többek között az is, hogy ki, milyen tulajdonságokat örökölt az ősöktől.

A Fiam azt mondja:

- Érdekes, én minden rosszat elörököltem Tőletek.

Nézek ki a fejemből, más ember a fél kezét oda adnák azért, hogy ilyen kvalitásokkal rendelkezzen. 2 méter magas, 120 kg., a szellemi képességeivel sem kell szényenkeznie, jó akaratú, segítőkész, elfogadó.

- Mire gondolsz - kérdezem. Nagyon érdekelt, mi lehet az a rengeteg rossz. :))

- Hát, Tőled és a Papától elörököltem, hogy ilyen hamar őszülök. Meg énekelni sem tudok, mint Te és rajzoni sem.

Ezek mind-mind igazak. :))  Én úgy elkezdtem nevetni, alig tudtam abbahagyni. :)))

- Apuskám - így hívjuk 2-3 éves kora óta - helyette olyan hallásunk van, mindkettőnknek, hogy párját ritkítja - védem a "mundér becsületét".

- Ez igaz, de énekelni nem tudunk! :))) Nevet Ő is.