Ott tartunk, hogy imádott Apám, 10 nappal az esküvőm előtt elment örökre a csillagok útján. :(
De, kicsit kanyarodjunk csak vissza, mondjuk odáig, hogy felnőtt nagylány vagyok, talán nem is csúnya, az hogy olvasott az vitathatatlan. S mégis az emberek hozzám való viszonya, hát elég felemás. Vannak akik szeretnek- ezek azok az Emberek akik ismernek - aztán vannak akik lenéznek és vannak olyanok is szép számmal, akik azt hiszik, aki kerekesszékes az gyenge elméjű is. Szüleimnek sem volt ez az állapot egyszerű, sem miattam, sem az e m b e r e k miatt. Egy-egy pédát hozok ma ezekre.
Igen, van sok ilyen, aki érdemnek tartotta, tarja, hogy ő tud járni és ettől már azonnal különb tőlem és sorstársaimtól.
Sokat gondolkodtam ezen, sokra nem jutottam, illetve van pár megállapításom, ami ma is helytálló.
Tehát, csak "valaki" látja ebben a létben a nehézséget, az örökös erőfeszítést. Mit értek azon hogy "valaki"? Nem átlag ember. Átlag emberek vagy sajnáltak vagy lenéztek vagy hülyének néznek. Félreértés ne essen, nem "pátyolgatom" a sérelmeimet, egyszerűen elfelejtem! Ezeket az eseteket is elég nehéz volt felidéznem.
Egy példa erre a lenézésre, egy nap Apámmal ülünk kint az udvaron - még Tükrös pusztán - beszélgetünk arra jön egy javakorabeli aszony, aki nem régen jött Tükrös pusztára lakni. Köszön Apámak, majd folytatja - milyen kár Gyuri, hogy csak egy gyereke van, az is nyomorék!
Az asszony érezte, hogy nem jót mondott, mert megszaporázta a lépteit, Apám utánna iramodott, én ordítok torkom szakadtából, hogy "Gyuri neeeeeeeeee, ne koszold be a kezed, az ilyennel nem érdemes". Győzött a józan ész!! Apám nem ütötte agyon a nőt!
Egy másik eset: Már túl a Krisztusi koron, a fiam is serdülő, egy gyülekezeti szeretetvendégségen kérdezte meg egy "hölgy":
-"mondja aranyoskám, tud maga késsel-villával enni?
Mit lehet erre válaszolni?
Én azt válaszoltam: -"eddig soha nem ettem még késsel-villával, de most az ön kedvéért megpróbálom".
Legutolsó egy éve kb. bicskei tescoban vagyok, sokan vannak. Sokan állunk a húspultnál úgy 15-20 fő. Az eladó - ismerős - kérdezi: "mit kérsz Erzsike"?
Erre a húspultnál várakozó "tömegből" egy fiatalember:
- "miért pont az Erzsike, mi is itt vagyunk"!
Eladó adja a cuccomat, én azt válaszolom a fiatalembernek:
- Erzsike kerekesszékét is irígyli?
Nem jött válasz.......:)))
De, kicsit kanyarodjunk csak vissza, mondjuk odáig, hogy felnőtt nagylány vagyok, talán nem is csúnya, az hogy olvasott az vitathatatlan. S mégis az emberek hozzám való viszonya, hát elég felemás. Vannak akik szeretnek- ezek azok az Emberek akik ismernek - aztán vannak akik lenéznek és vannak olyanok is szép számmal, akik azt hiszik, aki kerekesszékes az gyenge elméjű is. Szüleimnek sem volt ez az állapot egyszerű, sem miattam, sem az e m b e r e k miatt. Egy-egy pédát hozok ma ezekre.
Igen, van sok ilyen, aki érdemnek tartotta, tarja, hogy ő tud járni és ettől már azonnal különb tőlem és sorstársaimtól.
Sokat gondolkodtam ezen, sokra nem jutottam, illetve van pár megállapításom, ami ma is helytálló.
Tehát, csak "valaki" látja ebben a létben a nehézséget, az örökös erőfeszítést. Mit értek azon hogy "valaki"? Nem átlag ember. Átlag emberek vagy sajnáltak vagy lenéztek vagy hülyének néznek. Félreértés ne essen, nem "pátyolgatom" a sérelmeimet, egyszerűen elfelejtem! Ezeket az eseteket is elég nehéz volt felidéznem.
Egy példa erre a lenézésre, egy nap Apámmal ülünk kint az udvaron - még Tükrös pusztán - beszélgetünk arra jön egy javakorabeli aszony, aki nem régen jött Tükrös pusztára lakni. Köszön Apámak, majd folytatja - milyen kár Gyuri, hogy csak egy gyereke van, az is nyomorék!
Az asszony érezte, hogy nem jót mondott, mert megszaporázta a lépteit, Apám utánna iramodott, én ordítok torkom szakadtából, hogy "Gyuri neeeeeeeeee, ne koszold be a kezed, az ilyennel nem érdemes". Győzött a józan ész!! Apám nem ütötte agyon a nőt!
Egy másik eset: Már túl a Krisztusi koron, a fiam is serdülő, egy gyülekezeti szeretetvendégségen kérdezte meg egy "hölgy":
-"mondja aranyoskám, tud maga késsel-villával enni?
Mit lehet erre válaszolni?
Én azt válaszoltam: -"eddig soha nem ettem még késsel-villával, de most az ön kedvéért megpróbálom".
Legutolsó egy éve kb. bicskei tescoban vagyok, sokan vannak. Sokan állunk a húspultnál úgy 15-20 fő. Az eladó - ismerős - kérdezi: "mit kérsz Erzsike"?
Erre a húspultnál várakozó "tömegből" egy fiatalember:
- "miért pont az Erzsike, mi is itt vagyunk"!
Eladó adja a cuccomat, én azt válaszolom a fiatalembernek:
- Erzsike kerekesszékét is irígyli?
Nem jött válasz.......:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése