2017. július 27., csütörtök

Tapintatlan voltam..... :(

Tegnap, mint minden nap hív Tamás - a Fiam - telefonon. Ilyenkor számolunk be a nap eseményeiről, tőmondatokban, nincs szócséplés!

Én kezdem a beszámolót és nem gondoltam át rendesen.

- Ica felbontotta a nyulat, amit Attila hozott - mondom én, meggondolatlanul. :(

Mire Tamás: - Hát, ez most nagyon hiányzott nekem, hogy megtudjam mit csináltatok a szegény nyúllal. :(

Húúúú.... akkor jutott eszembe a Nyuszó, a fiam nyula. :(


Javamra csak azt lehet írni, hogy én a Nyuszóra, soha nem gondoltam nyúlként. "Ő" egy törpe nyúl volt, aki nem volt törpe.

A Nyuszót minden év tavaszán el kellett vinni az állatorvoshoz egy oltást kapott, hogyha a fülét megcsípi a szúnyog, ne pusztuljon el.

Felhívtam a Bertóti doktort - bemutatkoztam és rám ismert ♥ - elmondom mit szeretnék. Éppen volt egy olyan injekció, így eltette a Nyuszónak. Munka után vitte a Fiam oltásra.

Macska ketrecbe tette itthon, aztán vitte Bicskére, megkapta az oltást a Nyuszó és jöttek haza.... Már a járdáról mondja a Fiam, ez a szegény nyúl elpusztult...?



Anyám, azt mondja: - A fene eszi a kis rafináltat csak megjátssza magát.
De, látjuk hogy a nyúl mozdulatlanul fekszik.

Míg oda voltak az oltáson, készítettem a ketrecbe friss, finom sárgarépát. Beérnek a bejárati ajtón és valóban olyan a Nyuszó, mint "aki" nem él, de levegőt azért vesz.

Fiamnak mondom: - Hamar tedd be a ketrecébe, ott a sárgarépa, attól feléled. :) Hamar a helyére rakta Tamás a nyulat, és láss csodát egy szempillantás alatt feléledt a sárgarépa látványától és a rágcsálásától.



Ezután még 2 évig velünk volt, szeretgettük!

Bocsáss meg Tamáskám! ♥




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése