Most itt a bicigli út építése kapcsán jutott eszembe egy régi történet, életem leg emlékezetesebb átkelése a hídon - akkor éppen a focipályánál lévő hidat újították fel. Amikor én elmentem itthonról, még a felújításnak nyoma sem volt. Nem is emlékszem már, hogy hol voltam. Lényeg az, hogy a fiammal jöttünk hazafelé - összetalálkoztunk az úton lehetett vagy 15-16 éves. Nézünk a Somlyó felé és valami förtelmes felhő közelít Csabdira.
Jön az eső, nem is akármilyen ki kell "lépnünk", hogy ne ázzunk el! Megyünk is szaporán, ám mit látok? A pár órával ezelőtt ép híd, most hát..... erősen "hadi állapotban" van.... méterenként vannak a hídon erős farönkök, a farönkök között ilyen kis deszka járda a járókelőknek. Meglátom a "felépítményt" és azonnal tudom, hogy én itt nem megyek át....
Tamás mondja: - Nézd Kicsikém, új hidat csinálnak. :)
Én: - Látom.... Te, átmész itt Téged talán kibír ez a tákolmány, megvárom míg átmész, aztán én vissza fordulok és amarra megyek haza.
Tamás: - Azt ugyan nem! Akkor én sem megyek itt, megyek veled!
Én: - Nem! Nagy vihar lesz, látod. Te szépen itt haza mész - már dörög az ég - Mama fél a vihartól és a kutyám is, én megyek a hosszabb úton, Te a rövidebben.
Tamás: - Nem gondolod komolyan, hogy itt hagylak?
Én: - De, komolyan gondolom! Most ez parancs, az idősebb jogán parancsolok!
Tamás: - Szeretsz Te engem?
Én: - Miért - már kezdek ideges lenni, mert a felhő nagyon közelít - nem vetted eddig észre?
Tamás: - Ha, egy kicsit is szeretsz engem, akkor bízol is bennem!
Én: - Igen, szeretlek és bízom benned!
Tamás: - Akkor, átvezetlek ezen a hídon!!
Én: - Jól vagy?
Tamás: - Nincs idő most vitatkozni, majd otthon "lejátszuk".
Én: - Mit játszunk le? Mindketten itt veszünk! Tudod, hogy tériszonyom van, lenézek és végem, meg Neked is, mert ha, beleesek, Te meg utánnam ugrasz. Akkor, az esőzések miatt teljesen tele volt a patak medre vízzel, zavaros vízzel.....
Tamás: - Ugyan, dehogy esünk bele! Te ügyes leány vagy, nem nézel sehova csak a szememet nézed és úgy vezeted az Jettát.
A szemembe nézel és indulunk!
Jetta- az akkori elektromos utcai kocsim beceneve. :)
Ő szembe áll velem és hátrál én nézem a szemét és megyünk.
Köszben mondja Tamás nekem:
- Ne nézz sehova csak rám, már mindjárt átérünk! :)
Körülbelül 20-25 méter volt az út a hídon, ez volt életem legemlékezetesebb átkelése. ♥ :)
Azóta már megéltünk pár ilyen "ne nézz sehova a szemembe nézz" úgy vezess. Pl.: az üvegliftek is ilyen helyek. :)
Jön az eső, nem is akármilyen ki kell "lépnünk", hogy ne ázzunk el! Megyünk is szaporán, ám mit látok? A pár órával ezelőtt ép híd, most hát..... erősen "hadi állapotban" van.... méterenként vannak a hídon erős farönkök, a farönkök között ilyen kis deszka járda a járókelőknek. Meglátom a "felépítményt" és azonnal tudom, hogy én itt nem megyek át....
Tamás mondja: - Nézd Kicsikém, új hidat csinálnak. :)
Én: - Látom.... Te, átmész itt Téged talán kibír ez a tákolmány, megvárom míg átmész, aztán én vissza fordulok és amarra megyek haza.
Tamás: - Azt ugyan nem! Akkor én sem megyek itt, megyek veled!
Én: - Nem! Nagy vihar lesz, látod. Te szépen itt haza mész - már dörög az ég - Mama fél a vihartól és a kutyám is, én megyek a hosszabb úton, Te a rövidebben.
Tamás: - Nem gondolod komolyan, hogy itt hagylak?
Én: - De, komolyan gondolom! Most ez parancs, az idősebb jogán parancsolok!
Tamás: - Szeretsz Te engem?
Én: - Miért - már kezdek ideges lenni, mert a felhő nagyon közelít - nem vetted eddig észre?
Tamás: - Ha, egy kicsit is szeretsz engem, akkor bízol is bennem!
Én: - Igen, szeretlek és bízom benned!
Tamás: - Akkor, átvezetlek ezen a hídon!!
Én: - Jól vagy?
Tamás: - Nincs idő most vitatkozni, majd otthon "lejátszuk".
Én: - Mit játszunk le? Mindketten itt veszünk! Tudod, hogy tériszonyom van, lenézek és végem, meg Neked is, mert ha, beleesek, Te meg utánnam ugrasz. Akkor, az esőzések miatt teljesen tele volt a patak medre vízzel, zavaros vízzel.....
Tamás: - Ugyan, dehogy esünk bele! Te ügyes leány vagy, nem nézel sehova csak a szememet nézed és úgy vezeted az Jettát.
A szemembe nézel és indulunk!
Jetta- az akkori elektromos utcai kocsim beceneve. :)
Ő szembe áll velem és hátrál én nézem a szemét és megyünk.
Köszben mondja Tamás nekem:
- Ne nézz sehova csak rám, már mindjárt átérünk! :)
Körülbelül 20-25 méter volt az út a hídon, ez volt életem legemlékezetesebb átkelése. ♥ :)
Azóta már megéltünk pár ilyen "ne nézz sehova a szemembe nézz" úgy vezess. Pl.: az üvegliftek is ilyen helyek. :)

Gratulálok a Fiadhoz Erzsike! Nagyszerű gyerek.... A legjobbakat kívánom Mindannyiótoknak!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ildikó! Valóban mindenkinek ilyen Fiút szeretnék. ♥ Puszilunk Titeket!
Törlés