Ősz volt már, jó csípős hidegek voltak az esték és hétvége is lehetett, mert a Fiam - Tamás - készülődött valahova. Ilyen alkalmakkor mindig a 21:33-ad busszal ment el.
Készülődik, a "szolga nép" - Anyám és én - ott sertepertélünk körülötte.
- Ne, azt vedd fel, nem áll jól! Másik pólót vegyél...... nem megy a cipőhoz a nadrág .... - ott osztjuk az "észt" szegény gyereknek :)
Amikor egy iszonyú csattanást hallunk, pár másodperc múlva újabbat, aztán megint.... és újra, meg újra....
- Mi lehet ez, megindult a föld? - kérdezem.
Tamás, inti legyünk csendben. Pillanatokon belül rájön, hogy a közeli telefonfülkét rongálják.
- Mindjárt ellátom a bajukat, ha ennyire erősek, csak így alig felöltözve nem megyek ki - mondja Tamás.
- Ki megyek én Apuskám, helyre billentem az agyukat - mondom én.
- Ne menj sehova Kicsikém, ezek nem falubeliek, ezeknek Te nem a Lőrincz Erzsike vagy, beszólnak Neked és akkor tényleg fel kell pofoznom őket - így Tamás.
Én mégis csak kimegyek a járdára és illőképpen köszönök a rongálóknak.
- Jó estét kívánok uraim - ketten voltak - ha, ilyen jó erőben vannak, holnap elvárom önöket fáthasogatni. :) A telefonfülkére még szükségünk van, nem mindenkinek van mobilja.
A két rongáló:
- Mit bubogsz nyanya?
Ekkor, nyílik a hátsó szoba ablaka, Tamás ugrik ki rajta, alsó nadrágban és tollkabátjában.... szegénykém.
Azt mondja már ugrás közben a rongálóknak - Na, most tűnés, mert ha elő kell venni a biciglimet, akkor végetek van, mint a botnak....
A két rongáló a földönheverő biciglikre pattan és eltűnik Vasztély irányában. Tamás a tollkabátban úgy nézett ki a lámpafényben, mint egy grízli a maga 2 méterével.
Na, látod Kicsikém, lottóznom kellene, ezek idegenek voltak, a Csabdiak ilyet nem csinálnak. :)
Készülődik, a "szolga nép" - Anyám és én - ott sertepertélünk körülötte.
- Ne, azt vedd fel, nem áll jól! Másik pólót vegyél...... nem megy a cipőhoz a nadrág .... - ott osztjuk az "észt" szegény gyereknek :)
Amikor egy iszonyú csattanást hallunk, pár másodperc múlva újabbat, aztán megint.... és újra, meg újra....
- Mi lehet ez, megindult a föld? - kérdezem.
Tamás, inti legyünk csendben. Pillanatokon belül rájön, hogy a közeli telefonfülkét rongálják.
- Mindjárt ellátom a bajukat, ha ennyire erősek, csak így alig felöltözve nem megyek ki - mondja Tamás.
- Ki megyek én Apuskám, helyre billentem az agyukat - mondom én.
- Ne menj sehova Kicsikém, ezek nem falubeliek, ezeknek Te nem a Lőrincz Erzsike vagy, beszólnak Neked és akkor tényleg fel kell pofoznom őket - így Tamás.
Én mégis csak kimegyek a járdára és illőképpen köszönök a rongálóknak.
- Jó estét kívánok uraim - ketten voltak - ha, ilyen jó erőben vannak, holnap elvárom önöket fáthasogatni. :) A telefonfülkére még szükségünk van, nem mindenkinek van mobilja.
A két rongáló:
- Mit bubogsz nyanya?
Ekkor, nyílik a hátsó szoba ablaka, Tamás ugrik ki rajta, alsó nadrágban és tollkabátjában.... szegénykém.
Azt mondja már ugrás közben a rongálóknak - Na, most tűnés, mert ha elő kell venni a biciglimet, akkor végetek van, mint a botnak....
A két rongáló a földönheverő biciglikre pattan és eltűnik Vasztély irányában. Tamás a tollkabátban úgy nézett ki a lámpafényben, mint egy grízli a maga 2 méterével.
Na, látod Kicsikém, lottóznom kellene, ezek idegenek voltak, a Csabdiak ilyet nem csinálnak. :)
*****
It was already autumn, with chilly evenings and the possibility of weekend outings, as my son, Tamás, was getting ready to go somewhere. On such occasions, he always took the 9:33 pm bus.
He was getting ready, while "the servant people" - my mother and I - were bustling around him.
- No, don't wear that, it doesn't look good on you! Choose a different shirt... the pants don't go well with the shoes... - we were all giving him our "wise" advice.
As we heard a tremendous crash, followed by another after a few seconds, and then another... and again, repeatedly...
- What could this be, is the earth moving? - I asked.
Tamás gestured for us to be quiet. Within moments, he realized that someone was vandalizing the nearby phone booth.
- I will take care of their problem soon. If they are causing such a commotion, I won't go out like this with barely any clothes on - Tamás said.
- I will go, my dear Father, I will set their minds right - I said.
- Don't go anywhere, my little one. These people are not from our village, you are not Erzsike Lőrincz to them. They will insult you, and then I will have to give them a good smack - said Tamás.
Still, I went out to the sidewalk and greeted the vandals appropriately.
- Good evening, gentlemen - there were two of them. - If you have so much strength, I expect you to chop firewood tomorrow. :) We still need the phone booth; not everyone has a mobile phone.
The two vandals replied:
- What are you mumbling, old lady?
At that moment, the back room window opened, and Tamás jumped out in his underwear and his overcoat... poor thing.
While jumping, he said to the vandals - Now, disappear, because if I have to fetch my bike, you're done for...
The two vandals hopped onto the bicycles lying on the ground and disappeared towards Vasztély. Tamás, in his overcoat, looked like a grizzly bear under the lamplight, with his 2 meters of height.
Well, you see, my dear, I should play the lottery. These were strangers; the people from Csabdi would never do such things. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése