Ha, röviden akarok válaszolni, akkor csak annyit írok: Igen!
Megint csak a magam példáját kell elővennem, a válás nem szép dolog, inkább a szükséges rossz. Ezt a "keserű poharat" sem szükséges fenékig üríteni, ha mindkét fél azon van, hogy a másik ne sérüljön. Normális emberek azon vannak!
Előre kell bocsátanom, hogy Mi nem vártuk meg azt, hogy utáljuk egymást! Tehát, két olyan ember vált el, akik ismerték egymás erősségeit, gyengeségeit és mégsem éltek vissza ezzel, sőt tisztelték egymást.
Pl.: Nekünk közös ügyvédünk volt. Nekem hivatalból járt. A drága emlékű Dr. Karsai Mariann képviselt. Amikor először találkoztam az ügyvédemmel az volt az első mondata: - Most, "kinyírjuk" a Rábait - Rábai a volt férjem!
Én: - Mit csinálunk?
Ügyvédem: - Kinyírjuk!
Itt azért, felfedezhető, hogyan válnak az emberek, úgy általában.
Én: - Azt biztosan nem! Rábai azt nem érdemli meg, sőt kellemetlen helyzetbe sem kerülhet, mert azt sem érdemli!
Ügyvédem: - Akkor, minek akarnak elválni?
Én: - Azért, mert így nem jó egyikünknek sem és nem akarom megutálni.
Ügyvédem: - Hát jó, akkor közös megegyezés lesz....
Én: - Persze, én is így gondoltam.
Ügyvéd: Milyen vagyonuk van?
Én: - A gyerekünk!
Igen, a vagyon a gyerek, minden más nem számít, nincs jelentősége, pótolható!
Ügyvédnő: - Akkor, kezdjük a gyerekkel.
Én: - Természetesen a gyerek az enyém, de az Apja, akkor láthatja amikor akarja, akkor viheti el, élünk úgy, mint eddig.
Ügyvédnő: - Megőrült? A legváratlanabb időben jön a gyerekért, akkor mit csinál?
Én: - Ha, a gyerek menni akar, elmegy az Apjával, ha nem, akkor itt játszanak, beszélgetnek, igyekszem nem zavarni őket.
Ügyvédnő: - Ilyet én még nem láttam? Ha, Karácsonykor akarja elvinni az Apja a gyereket?
Én: - Akkor elviszi, itt lakik a másik utcában, nem fogok ilyesmivel kicsinyeskedni!
Ügyvédnő: - Mi van, ha az Apja is akarja a gyereket?
Én: - Ez kizárt! A gyerek Apja tudja, hogy én nem tudnék a gyerek nélkül élni. Én itthon dolgozom, a gyerek Apja reggel elmegy dolgozni, este ér haza. Addig kire hagyja a gyereket?
Ügyvédnő: - Igaz, de ha mégis bosszúból.
Én nevetve: - A gyerek Apjától, olyan messze van a bosszú, mint Makótól Jeruzsálem. :)
Gyerek sorsa elintézve, ez a legfontosabb!
Ügyvédnő: - Mihez ragaszkodik még?
Én: - Mire gondol?
Ügyvédnő: Valami vagyontárgyhoz?
Én: - Ugyan! A békéhez ragaszkodom, de ahhoz tíz körömmel! :)
Békéltető tárgyalást letudtuk hamar. Aztán, jött a "rendes" tárgyalás. Együtt érkezünk. Várakozunk, beszélgetünk...
Percekig tartott a tárgyalás. A bírónő a tárgyalás után, azt mondta, hogy 25 éve válóperes bíró, de ilyen válópere nem volt még. Ahol a válás nem arról szólt, hogy lehet egymást kisemmizni, hanem arról, hogy lehet egymást megóvni a lelki sebektől.
Megint csak a magam példáját kell elővennem, a válás nem szép dolog, inkább a szükséges rossz. Ezt a "keserű poharat" sem szükséges fenékig üríteni, ha mindkét fél azon van, hogy a másik ne sérüljön. Normális emberek azon vannak!
Előre kell bocsátanom, hogy Mi nem vártuk meg azt, hogy utáljuk egymást! Tehát, két olyan ember vált el, akik ismerték egymás erősségeit, gyengeségeit és mégsem éltek vissza ezzel, sőt tisztelték egymást.
Pl.: Nekünk közös ügyvédünk volt. Nekem hivatalból járt. A drága emlékű Dr. Karsai Mariann képviselt. Amikor először találkoztam az ügyvédemmel az volt az első mondata: - Most, "kinyírjuk" a Rábait - Rábai a volt férjem!
Én: - Mit csinálunk?
Ügyvédem: - Kinyírjuk!
Itt azért, felfedezhető, hogyan válnak az emberek, úgy általában.
Én: - Azt biztosan nem! Rábai azt nem érdemli meg, sőt kellemetlen helyzetbe sem kerülhet, mert azt sem érdemli!
Ügyvédem: - Akkor, minek akarnak elválni?
Én: - Azért, mert így nem jó egyikünknek sem és nem akarom megutálni.
Ügyvédem: - Hát jó, akkor közös megegyezés lesz....
Én: - Persze, én is így gondoltam.
Ügyvéd: Milyen vagyonuk van?
Én: - A gyerekünk!
Igen, a vagyon a gyerek, minden más nem számít, nincs jelentősége, pótolható!
Ügyvédnő: - Akkor, kezdjük a gyerekkel.
Én: - Természetesen a gyerek az enyém, de az Apja, akkor láthatja amikor akarja, akkor viheti el, élünk úgy, mint eddig.
Ügyvédnő: - Megőrült? A legváratlanabb időben jön a gyerekért, akkor mit csinál?
Én: - Ha, a gyerek menni akar, elmegy az Apjával, ha nem, akkor itt játszanak, beszélgetnek, igyekszem nem zavarni őket.
Ügyvédnő: - Ilyet én még nem láttam? Ha, Karácsonykor akarja elvinni az Apja a gyereket?
Én: - Akkor elviszi, itt lakik a másik utcában, nem fogok ilyesmivel kicsinyeskedni!
Ügyvédnő: - Mi van, ha az Apja is akarja a gyereket?
Én: - Ez kizárt! A gyerek Apja tudja, hogy én nem tudnék a gyerek nélkül élni. Én itthon dolgozom, a gyerek Apja reggel elmegy dolgozni, este ér haza. Addig kire hagyja a gyereket?
Ügyvédnő: - Igaz, de ha mégis bosszúból.
Én nevetve: - A gyerek Apjától, olyan messze van a bosszú, mint Makótól Jeruzsálem. :)
Gyerek sorsa elintézve, ez a legfontosabb!
Ügyvédnő: - Mihez ragaszkodik még?
Én: - Mire gondol?
Ügyvédnő: Valami vagyontárgyhoz?
Én: - Ugyan! A békéhez ragaszkodom, de ahhoz tíz körömmel! :)
Békéltető tárgyalást letudtuk hamar. Aztán, jött a "rendes" tárgyalás. Együtt érkezünk. Várakozunk, beszélgetünk...
Percekig tartott a tárgyalás. A bírónő a tárgyalás után, azt mondta, hogy 25 éve válóperes bíró, de ilyen válópere nem volt még. Ahol a válás nem arról szólt, hogy lehet egymást kisemmizni, hanem arról, hogy lehet egymást megóvni a lelki sebektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése