Olvasgatok és látom, hogy nagyon sok embernek van "tele a hócipője, puttonya" kinek hogy tetszik. Nekem is!
Éppen hétfőn írtam erről és most lám, én is benne ülök nyakig. Ezt hívja úgy a magyar nyelv, nagyon találóan, hogy a "hóhér akasztása".
Kérem tisztelettel nyári depresszióm van. Nem nagy öröm, főleg nem nagy dicsőség, de van. :(
Honnan jöttem rá? Csütörtökön elromlott az egyik konnektorom. Mindent ami fontos, arról működtetek. Most mi a fenét csináljak? Felhívom a Fiamat, elmondom mi történt.
Tamás mondja: - Ne idegeskedj kicsikém, szólok Lajoskának, megy és megcsinálja.
Pár perc múlva hív Tamás: - Lajoska, pont ma nem ért rá. De, azt dugd oda, amazt amoda.
Neki álltam ezt oda dugni, amazt meg amoda dugni. Nem panaszképpen mondom, de kerekesszélből ezt ide-oda dugni dolog, nem nagyon egyszerű ....
Min veszem észre magam? Hangosan szidom magamat.... igen...
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Másnak ez 2 perc, te meg már 10 perce azon gondolkodsz, hogy húzd ki azt a dugót és dugd be amoda. Már Anyám is megmondta - ebben sem tévedett - hiába van a "torony eszed" és csúnya sem vagy, nem fognak tolongani hogy feleségül vegyenek......
Idáig jutottam, amikor otthagytam az egészet, úgy ahogy van és kimentem a konyhába, csokit enni.... amikor nagyon nem bírom az életet akkor csokit eszem. :))
Babarczy Esztertől tudjuk, hogy a depressziós ember önmagán üti a legnagyonn sebeket......
Összeszedtem magamat nagyon és pár perc alatt végeztem az elsőre, lehetetlennek látszó művelettel. De, a rossz gondolataim megmaradtak és most citrom- és narancsolajos zsebkendőt szagolgatok....
Innen látszik, hogy a jól idomított "robot" is néha elromlik - egy barátnőm mondta ezt egyszer rám.
Éppen hétfőn írtam erről és most lám, én is benne ülök nyakig. Ezt hívja úgy a magyar nyelv, nagyon találóan, hogy a "hóhér akasztása".
Kérem tisztelettel nyári depresszióm van. Nem nagy öröm, főleg nem nagy dicsőség, de van. :(
Honnan jöttem rá? Csütörtökön elromlott az egyik konnektorom. Mindent ami fontos, arról működtetek. Most mi a fenét csináljak? Felhívom a Fiamat, elmondom mi történt.
Tamás mondja: - Ne idegeskedj kicsikém, szólok Lajoskának, megy és megcsinálja.
Pár perc múlva hív Tamás: - Lajoska, pont ma nem ért rá. De, azt dugd oda, amazt amoda.
Neki álltam ezt oda dugni, amazt meg amoda dugni. Nem panaszképpen mondom, de kerekesszélből ezt ide-oda dugni dolog, nem nagyon egyszerű ....
Min veszem észre magam? Hangosan szidom magamat.... igen...
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Másnak ez 2 perc, te meg már 10 perce azon gondolkodsz, hogy húzd ki azt a dugót és dugd be amoda. Már Anyám is megmondta - ebben sem tévedett - hiába van a "torony eszed" és csúnya sem vagy, nem fognak tolongani hogy feleségül vegyenek......
Idáig jutottam, amikor otthagytam az egészet, úgy ahogy van és kimentem a konyhába, csokit enni.... amikor nagyon nem bírom az életet akkor csokit eszem. :))
Babarczy Esztertől tudjuk, hogy a depressziós ember önmagán üti a legnagyonn sebeket......
Összeszedtem magamat nagyon és pár perc alatt végeztem az elsőre, lehetetlennek látszó művelettel. De, a rossz gondolataim megmaradtak és most citrom- és narancsolajos zsebkendőt szagolgatok....
Innen látszik, hogy a jól idomított "robot" is néha elromlik - egy barátnőm mondta ezt egyszer rám.
Hasonlatos dolog történt velem tegnap. Munkám során állami weboldalra kellett belépnem(azért sem mondom melyikre!) Gondoltam, bemegyek , kitöltöm kijövök.Egész mással találtam magam szembe, úgy 70 félével. Felhívtam kedves kolléganőmet: mondd te hogy csináltad? Mindezt enyhe pánikban. Mire ő: szép nyugodtan nyitogasd ki mindet úgyis ki kell tölteni, aztán írd meg mire van szükséged! Persze ezt én is tudtam valahol. Üzemzavar. Olykor elkap mindenkit.
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés