Milyen élet, te választottad? - a kérdés nagyon szíven ütött, noha nem nekem szólt, inkább a kérdező Önmagának tette fel.
Milyen is valójában az élet, amelyet választottunk vagy amelyik jutott Nekünk?
Enyém jó. Persze, lehetne jobb is! Sőt, azt remélem, lesz jobb is. :))
Azokat a dolgokat, amiket én választottam, nem bántam meg! Most is ugyan úgy választanék. Azt hogy nem tudok járni, azt nem úgy választottam, az úgy jutott, de még azt sem bánom. Annál az egyszerű oknál fogva nem bánom, hogy sosem tudtam és így nincs viszonyítási alapom. Persze, az ember, ha akarja, elgondolhatja, milyen lett volna úgy az élete? Csak sok értelme nincs ezen gondolkodni. Mert, nincs így.
Pár dolog van, ami a kerekesszékes létemről eszembe jut, de egyik sem bántó, mert az nem mindegy, hogy ki mondja azt amit mond.
Sopronban a Szanatórumban voltam, elég sokszor, szeretek ott lenni. ♥ :) Egy este bent cigarettázunk a dogányzóban sokan és azt mondja az egyik beteg nekem:
- Tudja, én még kerekesszékes is szívesen lennék, ha úgy tudnám "viselni", mint ön. Legyünk őszinték, azért ez nem semmi. :))
Másik egy bántás akart lenni az "arról szólt", hogy "én egy szerencsétlen, béna nő vagyok", nagyon büszke voltam rá, hogy csak ilyen rosszat tud rám mondani, amiről nem is tehetek. Nem vettem azért revansot, majd vesz az élet!
A harmadik és ebből van több. :))
Például Lovag Úr, Ő sajnos már nincs közöttünk, mondta nekem gyakran amikor azt mondtam valamire, nagyon jól tudja Kegyelmed, hogy béna vagyok.
Erre Ő, na ezt jobb, ha hagyjuk!
- Mutasson Kegyed csak egy bénát, akinek olyan puccos cipője van, mint Kegyednek. :)) Mert, hogy Kegyed Boszorkány az nem kétséges! :))) De, hogy béna volna.....
A képen Lovag Szentpáli Imre Károllyal vagyok.
Így bénán is elértem azt hiszem, amit egy NŐ elérhet, van gyerekem, menyem...van fedél a fejem felett, stb. Soha nem attól volt valaki értékes számomra, hogy milyen gazdag, mert az igazi érték, nem megfogható....... Na, nem ilyen "okosan" születtem!!! Az élet tanított meg rá!!!
Egészen pontosan az, amikor a Fiamnak tüdőembóliája volt néztem rá és belül azt kérdeztem magamtól, Lőrincz Erzsébet mi a fenén idegeskedtél te eddig? Valóban...... Hála Istennek a Fiam él és itt van. ♥
Azt hiszem az élethez egy dolog mindenképpen kell, bátorság!
Legyetek bátrak, hiszen mindenkinek csak egy élete van!
Milyen is valójában az élet, amelyet választottunk vagy amelyik jutott Nekünk?
Enyém jó. Persze, lehetne jobb is! Sőt, azt remélem, lesz jobb is. :))
Azokat a dolgokat, amiket én választottam, nem bántam meg! Most is ugyan úgy választanék. Azt hogy nem tudok járni, azt nem úgy választottam, az úgy jutott, de még azt sem bánom. Annál az egyszerű oknál fogva nem bánom, hogy sosem tudtam és így nincs viszonyítási alapom. Persze, az ember, ha akarja, elgondolhatja, milyen lett volna úgy az élete? Csak sok értelme nincs ezen gondolkodni. Mert, nincs így.
Pár dolog van, ami a kerekesszékes létemről eszembe jut, de egyik sem bántó, mert az nem mindegy, hogy ki mondja azt amit mond.
Sopronban a Szanatórumban voltam, elég sokszor, szeretek ott lenni. ♥ :) Egy este bent cigarettázunk a dogányzóban sokan és azt mondja az egyik beteg nekem:
- Tudja, én még kerekesszékes is szívesen lennék, ha úgy tudnám "viselni", mint ön. Legyünk őszinték, azért ez nem semmi. :))
Másik egy bántás akart lenni az "arról szólt", hogy "én egy szerencsétlen, béna nő vagyok", nagyon büszke voltam rá, hogy csak ilyen rosszat tud rám mondani, amiről nem is tehetek. Nem vettem azért revansot, majd vesz az élet!
A harmadik és ebből van több. :))
Például Lovag Úr, Ő sajnos már nincs közöttünk, mondta nekem gyakran amikor azt mondtam valamire, nagyon jól tudja Kegyelmed, hogy béna vagyok.
Erre Ő, na ezt jobb, ha hagyjuk!
- Mutasson Kegyed csak egy bénát, akinek olyan puccos cipője van, mint Kegyednek. :)) Mert, hogy Kegyed Boszorkány az nem kétséges! :))) De, hogy béna volna.....
A képen Lovag Szentpáli Imre Károllyal vagyok.
Így bénán is elértem azt hiszem, amit egy NŐ elérhet, van gyerekem, menyem...van fedél a fejem felett, stb. Soha nem attól volt valaki értékes számomra, hogy milyen gazdag, mert az igazi érték, nem megfogható....... Na, nem ilyen "okosan" születtem!!! Az élet tanított meg rá!!!
Egészen pontosan az, amikor a Fiamnak tüdőembóliája volt néztem rá és belül azt kérdeztem magamtól, Lőrincz Erzsébet mi a fenén idegeskedtél te eddig? Valóban...... Hála Istennek a Fiam él és itt van. ♥
Azt hiszem az élethez egy dolog mindenképpen kell, bátorság!
Legyetek bátrak, hiszen mindenkinek csak egy élete van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése