2015. december 28., hétfő

Előszó - Foreword

Több dolog miatt vetten rá magam arra, hogy ezt blogot megírjam.

A fő ok, egy távol élő, de hozzám nagyon közel álló Barátomnak szeretném bemutatni az életem.

Azt hiszem hogy a többi ember javát is fogja szolgálni, ha megtudja milyen a kerekesszékben élők élete. Továbbá szeretnék néhány tévhitet is eloszlatni.

Először is, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem buta, aki kerekesszékben éli az életét, sőt.....műveltebbek sokkal egy átlag embernél, ugyanis jobbhíján olvas.

Aki kerekesszékben él, az pontosan olyan ember, mint bárki más!!!
Éppen úgy szerelmes, boldog, bánatos, vidám,  éhes, szomjas, fázik, melege van, meg elege van stb., mint aki "ép", csak nehezebb az élete. Ezt, hogy mennyivel nehezebb és mennyire más az élet kerekesszékben azt majd fogják olvasni, aki nem hiszi és szeretné kipróbálni, az nálam kipróbálhatja egy napra. :)

---------------------
Several things because I took him myself to write my blog for this.

The main reason is a living far away, but my very close friend, I would like to present my life.

I think that other people will benefit also will serve, if you find out what the people living life in a wheelchair. Furthermore, I would like to dispel some misconceptions as well.

First of all, against all contrary to popular opinion, it is not stupid, who lives his life in a wheelchair, even an ordinary man ..... much better educated, because lack of a better read.

If you live in a wheelchair, the man exactly like everyone else !!!
That is so in love, happy, sad, happy, hungry, thirsty, cold, hot, fed up with it etc, as a "normal" life only more difficult. This is how much more difficult and much different life in a wheelchair and it will be read, who does not believe and want to try, I can try for one day. :)





5 megjegyzés:

  1. Thanks for sharing
    I am so eager to read more
    yes I know you are a great woman
    I only know you are in a chair because you told me
    I forgot that most of time and feel you are really walk
    You are so great

    VálaszTörlés
  2. Először is nagyon örülök, hogy egy ilyen blogot tetszik csinálni, mivel ìgy jobban megismerhetem Erzsike nénjét. Hiába rokonok vagyunk, sajnos messze élünk egymástól és nem igazán "ismerem" ha lehet ilyet mondani. Én arra lennék kìváncsi, hogy Erzsike nénjének mi a legelső emléke, vagyis mennyi idős volt, amikor tudatosult benne, hogy sajnos ìgy kellesz leélni az életét? Mert ugye ezt nehéz megemészteni egy szülőnek, de egy gyermeknek még nehezebb, mivel nem lehet ugyan olyan élete, mint a többi gyereknek.
    Én Tisztelem Erzsike nénjét, hogy a betegsége ellenére mindig vidámnak, boldognak, őszintének és magabiztosnak látom. ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Edinám kedves szavaidat! :) Ma, az egész bejegyzést az általad felvetett témának fogom szentelni, gondolom, ez másokat is érdekel, csak nem voltak olyan BÁTRAK, mint Te, hogy meg is kérdezzék! :) Puszillak...

      Törlés